mert bátrak

Van meggondolni valóm. Van megtanulni valóm. Van megtisztítani valóm. Van megsegíteni valóm. Van megindítani valóm. Van megújítani valóm. Van megtenni valóm. [...]Van mind're 3 szabad napom. Most nekifogok."...most és mindig jókor..."

Folytatom a kis szlovák könyvecském bújását. Folytatom a szlovák nyelv tanulását. És még megvan a táskámban a francia is. Naná! ;-p

Mosolygok. Egy kicsit. Van, amit elvégeztem. Végre. Megyek is tovább...

Ma újfent tehetetlenségemet tanúsítottam magamnak. (Elkeserítő.) Jelentkezem, ha szívből-lélekből, őszintén és igazán, könnyedén, lényegileg tudok mosolyogni.

Álmos vagyok kicsit, éhes vagyok kicsit, lusta vagyok nem elég kicsit...

Tegnap eljutottam hamar a Gellért térre. Igaz, a 47-es előreengedett egy 41-es szerelvényt, mely eseten csodálkoztam is... és aztán csodálkozhattam volna t'án napestig, ugyanis utána jó sok villamos kimaradt a Batthyány tér felől. A 18-asok jöttek, a 47-esek és 49-esek…

Na, nemrég (talán egy órája) szundítottam egy keveset itt, a gépnél. Aztán végigolvastam az egyik blogot a kedvenceim közül. A hosszabb bejegyzései miatt is valószínűsíthetem, azt hiszem, hogy nem teljesen az elejétől, még ha jelenleg (nekem legalábbis) technikailag annak…

Tegnap valóban hazaérkezett a család többi része. Éjfél előtt valamennyivel. "Tehát" újra éjfél után pár órával feküdtem le. Ergo egész nap álmos voltam, természetesen most is az vagyok. Meg is látszik a mai eddigi beírogatásaimon (is). Remélem, holnap(ra)…

Máig én voltam a kis háziúr otthon. Erre a hétre kezdtem (volna) belejönni, hogy nekem hogy' is kéne azt csinálnom, nálunk. Na, ezért is folytatom az álláskeresést. (;-))