mert bátrak

Az elmúlt fél-egy órában úgy gondoltam, "átjövök" facebook-ról a blogomba. Megjegyzéseket itt is tudok tenni, és nem zavarom meg vele mások értelmét még csak szerintem sem, úgymond.

Rámfér, hogy ne fárasszak másokat.

No'.Igen. Talán.

Jelenleg annak szurkolok, minél kevesebben és minél kevésbé tudjanak a blogomról, blogjaimról, és minél kevesebbszer és minél kevésbé olvassanak belé...

Gondolom én épp, hogy idővel ez változhatik.

Most erről ennyit tőlem itt.

Legyen minden és mindenki jóL! ;-o :-)

.

Kedves E! 

Úgy vélem, ezt a blogot már annyira sem ismered, és már annyira sem érdekel, mint az előző, melyről a jelenlegi szolgáltatója-helyére került. Bár lehet, hogy épp ellenkezőleg. Vagy ... mit is tudom is én (is?)...  

A mai napig úgy gondoltam, hogy a veled volt élőbeli kapcsolatom épp a "vége", a "szakítás" miatt volt igazán jó, legalábbis számomra, legalábbis szerintem.

Ma arra jutottam egyszerre, hogy azért éreztem jól magam, mert ... látszatra nem érdekelt téged a mindennapom. Amikor egy kis ideig nagyjából kéthetente hozzád utaztam két-három napra, kiüresedhettem, és olyan akármilyen lehettem, amilyen... üres? ködös? ... épp. 

És most, hogy ezeket ide leírtam, az is eszembe jutott, hogy ... vártál. Hogy végre ne legyek ködös-nyákos-kaotikus-nagyonkisnagyokos-üres(?), hanem éljek, érdeklődjek,  meséljek, mondjak, mutassak, és így tovább. És egyáltalán: éljek és pihenjek. Veled. Legalább... 

Nos, azt hiszem, egyelőre ennyire lennél kíváncsi, szerintem, most. 

Légy jóL! ;-)

Rájöttem, blogon vagyok a legszabadabb. A legmagamabb. Mert itt csak regeata vagyok, én. Ami az írásbeli "ön"kifejezésemet illeti. Legalábbis internetes formák közt. 

Nem tudom, minek játszottam a kézifékkel, miközben a tengelykapcsoló-, a fék- és a gázpedált is nagy rezgésszámmal nyomogattam, a sebességváltó kart is rángattam mindenfelé, és a kormányt is összevissza tekergettem. Mindezt átvitt értelemben, persze, főleg. 

Minden jót! - Kívánom én! 

Megint egy írós filmbe botlottam bele. Véletlenül. "Mit ér a nő, ha 50?". Hm. Írnom kéne, ha már sorozatban ez legalább a negyedik vagy ötödik írós film, amit láttam a legutóbbi alignéhány évben. Hm. Ugye? 

Ma úgy mentem be vizsgaidőpontra, hogy elégtelent kérek. 

("A nyelv térben és időben" tantárgy vizsgáján. Ejh.)

Nem azért nem vállaltam a vizsgázást, mert nem volt időm tanulni, vagy beteg voltam, vagy hiányaim voltak az irodalomból, vagy valami effféle. Hanem azért, mert nem készültem eléggé és rendesen. Életemben először kértem magam-megalázó határozottan-elégtelent egy tantárgy "eredményeképp". Illetve az én saját gyermeteg tehetetlenkedésem "eredményeképp". 

Holnap másik vizsga.

Igyekszem készülni, rendesen, eléggé. Holnap reggelre kiderül, tényleg-e..

Hajrám.

Mire lehet jó egy/az álmodozás? 

Ki lehet-e vele javítani a múltat anélkül, hogy bonyodalmakat okozna a jelent (és a jövőt) illetően? 

Gyakorlom a nem szólok hozzá erényét. Amikor nem kell(ene) hozzászólnom valaki(k(hez, illetve valami(k)hez, és nem (is) teszem. Jelenleg legalább látszólag viszonylag egész könnyen megy. A gyakorlás. Hurrám. 

Gazdasági büntetőjogi szakjogász. 

Kemény.

Hm.

( ;-D ) 

Ha sikerülnek a jövő héten az emelt szintű magyar és az emelt szintű történelem írásbelijeim, méghozzá legalább 97-99%-osra (adnáazég!dejólenne!istenem!), szerintem hamarosan "költöztetem" a blogomat. Azért is viszonylag hamar, hogy a június fordulónapon már legalább (jó?)néhány itteni (")ismerősöm(") tudja (meg) (legalább' viszonylag jól), hogy - facebook-on kívül - hol vagyok még internetice fellelhetős. 

Hm.  

(meg

persze

Üf.)