mert bátrak

"Szeretem" a "majd" határidejű programokat. Most is hazaértem, és már mielőtt elindultam volna hazulról előtte, megvolt, hogy ha hazaérek, csak szóljak, és indulunk egyik családtaggal egy bizonyos helyre.... és most még mindig várom, hogy az illető családtag elkészüljön az indulásra. Lehet, hogy a következő percben már szól, és lehet, hogy három óra múlva sem jut eszébe. "Szeretem" az ilyesmit nagyon. 

Vajon szeptemberben, amikor - jelenlegi szándékaim szerint - három szakot fogok egyszerre végezni, plusz megélhetésem is leszen jól sőt, vajon ilyen leszek-e, mint manapság? 

A mosógépünk bekötőcsöve pedig tegnap fogta magát, és elhasadt úgy tenyérnyi hosszan. Hoppszassza. 

"Siketnéma" lett a vezetékes telefonvonalunk. Vagyis nincs vonalhang, sem hívószámbillentyűzés előtt, sem közben, sem után'. S ha valaki hívja a számunkat, a vonal kicsöng - csak éppen a telefonunk nem szólal meg egy pöttyet sem. Nem is jut el a telefonvezetékbe' a gyengeáram a készülékig (a csak telefonvezetékről üzemelő telefonkészülékünk sem kapcsol be, hogy kapna áramot a vezetékből). Remélhetőleg 2-3 napon belül ingyé' és tutira megcsinálja a szolgáltató valahogy (jóóól). 

Hm. Blog.hu-ra nem tudok belépni a jelszavammal. Csak a Facebook-belépéssel. 

Hm. Ha sikerülne ez egyetemi felvételim, rögtön az első helyre, sőt, akkor jó lenne, ha a tanrendem olyan lenne, hogy hétfő-kedd-szerda reggeltől estig, "cserébe'" csütörtök, péntek és szombat lehetőleg semmi - már ami a nappali tagozatos tanóráimat illeti. Úgy értem, hogy hétfőn, kedden és szerdán reggel nyolctól este hatig-kilencig-mittomén folyamatosan és sűrűn és következőten tanórák és foglalkozások, csütörtökön csak esetleg elvétve, pénteken pláne, szombaton meg egyáltalában semmiféle egyetemikötelező - legalábbis a nappalis órákat illetően. Mindamellett - "ugyanis" - szeretnék három szak óráira is járni-egységeit is végezni: magyar, történelem, andragógia. Ez csak úgy sikerülhet, ha a magyar szak mellett a történelem nappalis óráit is felvenném, és az andragógia levelezős óráit is, mely utóbbiak általában néhány hetente péntek-szombaton/csürtörtök-péntek-szombaton szoktak lenni. Így tudnék három szakot, a három kedvenc és legfontosabbnak tartott szakomat, is (el)végezni, mégpedig egyszerre. És azokon a csütörtök-péntek-szombatokon, amikor épp nincsenek levelezős andragógia óráim, reggeltől estig lehetnék könyvtárban ésvagyilletve munkahelyen ésvagyilletve mittoménhozmáshol... .

Jó lenne!

Biztosítanom kell, hogy apám, anyám és testvérem nyugodtan, élvezetesen, természetesen gyermeknek - 7 hónaposnak, illetve 7 évesnek, helyzettől és állapottól és kedvtől, stb. függően - érezhesse magát. Miközben nekem fel kéne gyorsan nőnöm. És én vagyok a legifjabb a kis családunkban. Paradox, vagy amit emlegetni szoktam, erre is érvényes: "az ellentétek feltételezik egymást". A legfelnőttebb kell legyek a családban, hogy a többiek nyugodtan (stb.) lehessenek végre gyermekek, a maguk módján, és nyugodtan (stb.) nőhessenek föl. Mielőtt a természet belepiszkálna és kényszerítene. (Ezt már írtam nemrég valahol, kicsit másképp.) 

Ha leülök az ágyra vagy a fotelomba, álmosnak érzem magam. Van bőven bő félszáz könyv, amit olvasnom kéne, vizsgák és egyebek miatt, és van egy, amit olvasni szeretnék épp, és el kéne olvasnom mihamarabb - az említett bőven bő félszáz másik, jelenleg "nemkülönben" jóval fontosabb és szükségesebb könyv sürgőssége miatt plánefőleghogy -, és csak az egyetlen könyv kb. egyötödénél tartok körülbelül. Szóval bele kell lendülnöm ebbe is, és más(ok)ba is. Lusta és élveteg akarok lenni, úgy tűnik, amit pedig épp szeretnék nem tapasztalni a környezetemben. A fagyi visszanyal. De felnőttem. Tehát uccuneki.

Van, aki azzal görcsöl, hogy teletömje az életét. Én meg azon görcsölök, hogy csináljak végre folyamatosan valamit és valamit és valamit. Melyik jobb?

Fura. Most úgy vélem, mindenképpen sikerülnie kell 99-100%-osra idén az emelt szintű magyar és az emelt szintű történelem érettségimnek, másképpen: nem tehetem meg, hogy ne sikerüljön legalább 99-100%-osra idén. Pedig utána esélyesen nappalis egyetemista leszek. Ami nem kerül ugyan jelenlegi tudomásom szerint nekem-nekünk pénzbe (az államnak annál inkább, ugye). Úgy azonban aztán az időmért, a munkámért, a jövedelmemért, az egészségért, a családért, ... legalább annyira kell küzdenem, az egyetem "mellett" ugyanis - azt vélem én most. Fura? Ádehogy! (Ismerve "engem".)