Kedves E!
Úgy vélem, ezt a blogot már annyira sem ismered, és már annyira sem érdekel, mint az előző, melyről a jelenlegi szolgáltatója-helyére került. Bár lehet, hogy épp ellenkezőleg. Vagy ... mit is tudom is én (is?)...
A mai napig úgy gondoltam, hogy a veled volt élőbeli kapcsolatom épp a "vége", a "szakítás" miatt volt igazán jó, legalábbis számomra, legalábbis szerintem.
Ma arra jutottam egyszerre, hogy azért éreztem jól magam, mert ... látszatra nem érdekelt téged a mindennapom. Amikor egy kis ideig nagyjából kéthetente hozzád utaztam két-három napra, kiüresedhettem, és olyan akármilyen lehettem, amilyen... üres? ködös? ... épp.
És most, hogy ezeket ide leírtam, az is eszembe jutott, hogy ... vártál. Hogy végre ne legyek ködös-nyákos-kaotikus-nagyonkisnagyokos-üres(?), hanem éljek, érdeklődjek, meséljek, mondjak, mutassak, és így tovább. És egyáltalán: éljek és pihenjek. Veled. Legalább...
Nos, azt hiszem, egyelőre ennyire lennél kíváncsi, szerintem, most.
Légy jóL! ;-)
