mert bátrak

Az önbizalmat és a sikert és a szerencsét... és az összes okot, módot, utat és célt az ember magából igazán merítheti. Például (miért) vannak olyan lányok, nők, akik (legalábbis viszonylag) elég jól néznek ki (legalább időnként), és mégis "szinte"…

Most szándékosan feljöttem az Országos Széchényi Könyvtárba, hogy legalább nagyjából elolvassam (déltől kb. hétig) a Szép remények-et. Hogy jól élem-e meg, ami állítólag... és igazán... és valóban... És. (Dic...!)

Gondos az élet(em). Nemrég még valahai bölcsész voltam. Néhány hete rövidtávú pénzügyes vagyok. Mától tudok arról, hogy hamarosan hosszútávú pénzügyes (is?) lehetek. Majd-nem (dickensi) Good expectations-bevillanásom volt ma, XXI. századi változatban. Péntek késő…

Nem tesz jót nekem a netezés. Olyanokba kavar bele, ami(k)hez semmi köze. Legfeljebb pszichológiailag (mint például önhiszékenységgel működő dolgok, vagyis szinte minden - szerintem). Ma délben leültem netezni néhány percre - és borzalmas lett a délutáni melózásom.…

Fáradt vagyok és ideges, biztosan. Vagy zavart, szétesett. Is. És...? Azt vettem észre, hogy hiába vöröslik és kéklik a Kedvenceim listája, amikor belépek, manapság egyre kevesebb blogba nézek bele. Ha és egyáltalán. Gondolom, átmeneti. Megyek is pihenni. Anyám meg "tüntetni"…

Mostantól aki akarja, láthatja, hogy saját blogomat is figyelem. Amikor bent vagyok a blogolban. Hát. Nahát. ;-p