mert bátrak

"Rege Ata" egy kicsit eltűnik a nyilvánvaló nyilvánosság(a?) elől. Ideje van. Helye van. Módja van. Mértéke van. Értéke van. Most. Épp. Úgymond. Úgyszólván. Úgynevezetten. Úgy-a-hogy.

Most megtudhattam magamtól, milyen engem olvasni.

Kivagyok. Kivagyok. Kifejezetten. Nemtudomkifejeznimagam. Kivagyok.

Meg-könnyebb-ültem. (És most is úgy vagyok épp.)Van hely, ahová kifejez(get?)(het?)em magam(magam). Értelme?Mint nekem. Talán. De - van. És - vagyok. ...VAGY... Fura érzés (nekem), hogy csináltam valamit, aminek talán nincs értelme (másfelé), ahogy talán nekem nincs…

Tegnap eszembe jutott cím. Ma eszembe jutott alkalom. Aztán egyszerre eszembe jutott hely és lehetőség. Most meg fogtam... magam és a magamnakvalót épp. És - be-le-ír-tam. Oda, úgy, ahogy én magam meg(e)tettem (épp). Most. Az előbb. Néhány perc. Elvonulás, kilépés, belépés,…

Az ember végre lenne valahogy (vagy épp sehogy), én meg beleszólok (így-úgy-amúgy). Én nem akarok valahogy' (vagy épp sehogy') lenni magam(-magam), belém(!)szólással(?), esetleg?

Hogyan lehet formálissá alakítani-tenni azt, aminek "egyikfőhanemazegyetlenlényege" épp az, hogy nem feltétlenül formális?

Nemárulokeltitkotmagamnak, de amit az egyik blogolostársamnél észrevettem, arra - vagyis a saját megfelelőjére - egy másiknál vajon miért nem "jöttem rá"? Pedig kiszúrja a szememet, szinte szó szerint - legalábbis az elmúlt néhány napban.

görcs (kb.) (nemdenem) Olyannak tűnhetek, akinek...  se tettei, se mulasztásai, se sikerei, se kudarca, se gondolatai, se érzései, se hangja, se csendje, se hajtása, se nyugta, ... Kb. semmi sincs, legalább-is "igazán". Legfeljebb-tán "majdnem". "Csupa"…

Korán kelek - oké. Tornázom rá - oké. Lezuhanyozom - oké. Borotválkozom - oké. Átöltözöm - oké. Sétálok egy jót - oké. Nem feltétlenül egészen céltalanul - oké. Haza(t)érve megfelelő helyre és megfelelő módon kiiürítem, amit kimozgattam (és persze ki is higiénizálom…