(Még mindig az elviselhetetlenül élhetetlen jóemberről szóló könyvet olvasom. Kíváncsi vagyok, mi a vége. A történetnek a könyvben. Meg annak, hogy micsuda szükség lehet, ha van egyáltalán, afféle elviselhetetlenül élhetetlen jóember(ek)re.)
Egy elviselhetetlenül potenciális-élhetetlen jóemberről olvasok, azt hiszem. (Annyira elviselhetetlenül, hogy jelenleg még én is alig-alig bírom tovább és tovább olvasni.) ((Tehát többé-kevésbé magamat olvasom, meglehet.))
Van, amikor maradok "messziről jött ember", és nem írok, nem mondok, nem szólok, nem hallgatok semmit. Mert "messzi...ember" vagyok sokszor, és az általában elég is. Nnna. Legalább most.