mert bátrak

Mától: John Steinbeck: Rosszkedvünk tele (The Winter of Our Discontent) (fordította: Réz Ádám) - Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2008.

Olykor olybá tűnök, mint egy "pióca", vagyis szinte nem létezhetik időnként, akivel-amivel ne foglalkoznék valahogy-valamennyire, "hamáreccer". Manapság egy számomra "pedagógiai" és "pszichológiai" szempontból egyaránt -…

Időnként megkísérlem magam magányra, egyedüllétre, kudarcra, sikertelenségre "szoktatni". Remélem, idővel szerencsével jár(ok).

Milyen má', hogy mostanság érik be az én fejemben néhány gondolat, ami(ke)t már jó negyed- vagy harmad- vagy tán féléve ha olvastam?

Hát, a *gogosz most "kapott" egy ("fals") "feladatot". Durva. Szembe(-)sülni ilyesmivel. Üf.

Néha vannak bizonyos történet-ötleteim... melyekből hamarosan-végül semmi sem válik, mindössze az a történet-ötlet(em), vagy - idővel - az se'. Öntitkárom vagyok.

Találkoztam egy uccakisasszonnyal. Nem utcalánnyal, nem utcanővel, talán utcaasszonnyal. De... inkább utcakisasszonnyal. KJissé meghatároz(hat)atlan maradt számomra a státusza, azért.

Rajtad nem tudok segíteni, ha magamon  nem tudok segíteni.

A lélektanászok szerint az ember talán legfőbb gondja az, ha-hogy nem ő a helyzet ura. Bármi és bármiféle helyzet, minden és mindenféle helyzet. Mind-egy. Van, aki rég a maga és helyzete ura, illetve legalább lehetne, csupán olyannyira megszokta, hogy legalábbis látszólag ő nem…

Tegnap este mise után még bementem a Savoya Parkba, eredetileg vajért. Nos, olcsó és magyar vaj nem volt. Sebaj, vettem öngyújtót. Ahogy néz(t)em, amennyire olcsó, annyira eldobhatós fajtát. Speciel "horoszkópost", a csillagjegyem nevével és ahhoz illő grafikával.…