Élvezem az ürességet.
A nettelenséget, például, paradoxul használva a kifejezést.
Egész óráim vannak - két tanóra közt - , és olvasok, gondolkodom, tervezek, elemzek, net helyett IS.
Kezdek valóban bölcs lenni, ha már évek óta bölcsész-hallgatok. :-)
Tegnap írtam egy csakúgy-levelet a Voltomnak, 5 év után. Ugyanúgy csakúgy-levél volt, mint az első, amit személyes találkozásunk előtti napokban írtam ugyancsak neki, annak idején. Kíváncsi lévén, mit reagál, végül-is. Ha felháborodik avagy unottan-ideges lesz, úgy gondolhatom, hogy a virtuális mosolya mögött még mindig "faarc" van, amely arc mögött pedig szívesen van vagy volna "mosoly"...
Ma délután a Centrál Kávéházban leszek, előbb kiállításon - és megnyitóján - majd műfordítás-szemináriumon.
Kellemesen fáradt leszek, mire hazaérek...
