Hah. Azért tényleg "nem vagyok semmi", "csak úgy pestiesen"!
Hamar elsiklom dolgokon, dolgokban, dolgok felett...
Gyorsan alakulnak a felszínes(?) ügyeim-bajaim, eheh, úgy tűnik, eléggé, úgy tűnik.
Eszembe jutott a két alább teljesen illetve részlegesen bemásolt bloggantásom, meg ami előttük, utánuk meg közöttük történt... meg amiket én az említett alkalmakkor (előttük, közöttük, utánuk) cselekedtem meg nem-cselekedtem, illetőleg -bloggantottam.
Hm.
| 2005-05-07 14:49:43 Szombat |
Á, lelkiveszély, léló-léló-léló! 
Most épp úgy vagyok, hogy egy(ik) lány sem érdekel, igazán.
A helyzet az, hogy valószínűleg ez ilyenkor épp így tökéletes és természetes.
Mint vihar előtti csend...
Jó az?
| 2005-05-01 20:55:48 Vasárnap |
Érzelem, hm - Emlékek és elvárások
[...]
5 évvel azután körülbelül ugyanakkortájt - a vizsgaidőszakom előtti 2-3. hétvége szombatján ugyancsak - itt ülök a könyvtárban, körülbelül másfél napja vagyok itt (éjszakai megszakítással), és borús az egem. Nincs barátnőm. Szeretnék. Szeretnék valakit, aki közel volna, kellemes, kedves, okos, kortárs, értelmes, dolgos, önálló, szép, csinos, bájos, és akivel elbeszélgethetnénk, elüzengethetnénk szinte bármikor, emberi körülmények és feltételek között és mellett. Nem virtuálisat, művit, közvetettet, erőltetettet valóst. Akinek dicsekedhetnék, akinek nyavajoghatnék, akitől kérdez(ősköd)hetnék, és akivel természetesen foglalkozhatnék rendesen, mint igazi-jóbarát. Lehet, ismét kelletlen leszek ma este, hamarosan. S holnap, lehet, elutazom attól, ami ezelőtt voltam idestova fél évtizede.
Immár rövidebb lesz az út. Nem lesznek ország- és városhatárok.
Remélem, ami azelőtt ama 5 évvel ezelőtti események előtt és ami azóta is fő célom, az egyetemi tanulmányaim rendes, zavartalan, egylendületű folytatása ott, ahol vagyok, azon a szakon, képzésen, irányban, immár megvalósul, zökkenők nélkül.
[...]
Remélem, én is rendbe tudom hozni magam mind egészségileg, mind szellemileg, mind mentálisan, mind biológiailag-fiziológiailag és testileg (gerincferdülésem, bokasüllyedésem, hörgőasztmám (melynek az átlagénál kissé komolyabb fáradékonyság- és szénanátha-részét máig is időnként elszenvedgetem), érzékeim viszonylagos gyengesége és tompasága, edzetlenségem-mozgáshiányom, nemi viszonylagos renyheségem és funkcióhibádzásom (eh, miket gondolok, bizony!), figyelem- és akaratösszpontosításom továbbá céltudatom és célratörésem viszonylagos lanyha-lazasága illetőleg alkalmankénti kiesése avagy károsba-negatívba fordulása, alkalmatlan cselekedeteim és nem-cselekedeteim, -megszólalásaim és nem megszólalásaim, -gondolataim és nem-gondolataim, olykor feleslegességbe menő feleslegességeim illetve hiátusaim-pauzálásaim és -bizonytalankodásaim, szupertúl- és szuperalulkontrolláltságom, stb. elmúlasztására, megszüntetésére, helyrehozatalára gondolok most, többek között), mind hivatásomban-foglalkozásomban (magyar szak a jelenlegi karomon, retorika, pedagógia, Kölcsey, magyar kultúrrégió-menedzserség, stb.stb.stb.), mind benső és külső viszonyaimban és körülményeimben (elsősorban saját magamra és magamon kívül szükebb családomra és kutyánkra gondolok itt, de a tanáraimra-tanárnőimre, munkaadókra és munkatársakra, stb. is), ezeken belül-ezek mellett pénzügyileg, társaságilag-társadalmilag, hitbelileg-világszemléletileg, is
Remélem, mindez már a most következő hét legelején megindul, és a vizsgaidőszakom előttre már bőséggel és boldogan és sugárzóan, gyönyörűen virágozni fog az élet bennem és körülöttem.
Várom. Most Nagyon
Nagyon elvagyok most. El Keseredve.
Magam.
Alá.
Kerültem.
[...]
---------
Na, szóval, ezekre gondoltam legfentebb (ennek a bloggantásnak az elején).
"Hic Rhodus Hic Salta"
No comment.
Ehem.
