Most jó lenne egy jó, kis, friss kenyér. Legalább arra kenődnék. Elvettem a kedvemet. Aztán meg hagytam elbóklászni magamtól. (Sőt, még az is lehet, hogy kiderül: lusta vagyok felkelni, és elkezdeni utánamenni, felkutatni, megkeresni, megragadni és...)
Na.
Mindenki a maga reményének a kovácsa.
Én meg... Takács vagyok. Névleg, legalábbis.
Hehe.