"áld hálával emleget; Isten, a sors, az ég valakit testi vagy lelki javakban részesít. Származékai: megáld, áldó, áldott, áldás, áldásos (sok jóval járó, hasznos, előnyös), áldatlan (bajt, kellemetlenségeket okozó).
Finnugor eredetű szó, egy ál- alapszó gyakorító -d képzős származéka. Ez az alapszó a rokonnyelvekben is csak származékokból mutatható ki: pl. cseremisz ultem imádkozik, mordvin altams (felszentel). Feltehetőleg a pogánykori áldozati szertartásokkal volt kapcsolatos; jelentette egyrészt, hogy valaki az áldozat tárgyát a szellemeknek ajánlja, másrészt hogy ezzel a szellemek jóindulatát kéri, illetve elnyeri a maga vagy mások, pl. a közösség számára. Az utóbbi értelem főképp az igekötős megáld alakban nyilvánvaló. A fenti második jelentés már a keresztény korban alakulhatott ki: Isten a kegyébe ajánlott embert jóban részesíti. Még további lépés az első jelentésig, amely ma a legelterjedtebb: hálából Isten jóindulatát kéri valaki számára. Lásd még: áldomás, áldoz, átkoz".
"áldomás pohárürítés sikeres üzletkötéskor vagy más örvendetes alkalommal; régebben, a költői nyelvben áldás, adomány: Köszönjük élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt! (Vörösmarty); eredetileg ünnepélyes pogány áldozat: magnum aldamas fecerunt, azaz nagy áldomást tettek (Anonymus: Gesta Hungarorum).
Az áld ige származéka -m mozzanatos képzővel (mint pl. a tudomás szóban). A ma általános első jelentést az magyarázza, hogy valaha az áldozatot rituális lakoma követte. Lásd még áldoz, átkoz."
"áldoz felsőbb hatalmaknak felajánl, s ennek jeleként megsemmisít, eléget; valamilyen célra szán, odaad, nem sajnál; ikes formában katolikus misén kenyeret (és bort) vesz magához mint Jézus jelképes testét és vérét. Származékai: áldozás, áldozat, áldozó, áldoztat, áldozatos.
Az áld ige származéka gyakorító -z képzővel. Lásd még áldomás, átkoz."
"átkoz keserű gyűlölettel szidalmaz; megátkoz: Istentől, felsőbb hatalmaktól, sorstól rosszat kíván valaki számára. Származékai még: átok, átkos, átkozott, átkozódik; elátkoz, kiátkoz.
Az áld ige származéka -koz gyakorító képzővel; az l kiesett, a d zöngétlenné hasonult; az átok szó elvonás az ~ igéből mint annak vélt tőalakja (pl. a méregmérgez analógiájára). A két ellentétes értelmű szó közös eredetére van példa a rokon nyelvekben, de a latinban is: a sacer egyként jelentett szentet és átkozottat. Ennek vallástörténeti magyarázata, hogy az istenségnek szánt tárgy, állat vagy személy egyrészt szent lesz, mert már az istenségé, másrészt pedig tabu az emberek számára, azaz eltulajdonítása vagy akár csak érintése is szerencsétlenséget, halált okozhat az istenség haragja folytán. Lásd még áldoz."
(Részletek: Tótfalusi István. Magyar etimológiai nagyszótár)
