Elgondolkodtam.
Virtuálisan "online" beszélgetni valaki ismeretlen ismerőssel minden olyasmi nélkül,
ami személyesen összekötne (érzelmek, lakhely, élmények, ismerősök-rokonok-
haverok-barátok-stb., munka-hivatás-gondok-stb.)... Szerintem nem sok értelme
van. Csak ha menekül az ember a valóságos tények és lehetőségek és alkalmak
elől... Virtuális "kapcsolatból" pedig - ugyancsak szerintem - elég különös és
különleges dolog lehet valóságost csapni. Ahhoz valami nagyon erős bizalmas
viszony kell(ene) már a virtuális "világban" is az illetők között.
Aki fizikailag, világnézetileg, szemléletileg, szakmailag, viszonyilag, foglalkozásilag,
lakhelyileg, családi állapotilag, életkorilag, ... stb. viszonylag(??!!...) elég távol van,
azzal virtuális bensőségességet kialakítani... nem beteges, problémás, vészjelzős,
stb. dolog legalább-egy-kicsit?
Hm.
Ráadásul a napokban NEKEM eszembe jutott, hogy most, június vége-derekán van
a Voltom születésnapja. S szinte(?) mindenféle felsorolt szempontból, sőt! ... távol
van tőlem.
Eseményileg jelenleg lassan több mint 5 év távolságra, "például".
...és tegnap írtam neki egy villanylevelet, boldogszülinapilag.
Vajon miért? Minek?
Eh...

Valószínűleg még mindig nem vagyok erős ahhoz, hogy túllépjek a múltamon-magamon, legalább az utóbbi - már nem is egészen-egy-híján - húsz évén.

Amiből az említett Voltommal 8 (meglehetős-erőltetetten számítva 9) hónapig tartott össz-vissz a kapcsolat, abból is 3 (4?) hónapig a személyes-"élő".

Ja, és lehet, hogy még mindig legalább egy kicsit gyerekES vagyok. Mármint értelmetlen értelemben...

Hm.

Ezen még gondolkodom kicsikéket, azt hiszem, a továbbiakban is.