Ha az ember időről időre meg-megtömködi magát felesleges külső és benső élményekkel, könnyen úgy járhat, mintha gyógyszerekkel tömné magát feleslegesen. Élvezi a záporozó - talán jobb a kifejezés: zivatarozó? - ingerkedéseket, amiket kábultan-mohón gyűjtöget, és egyre kevesebbnek és összefüggéstelenebbnek érzi... A nem megfelelő időben, helyen, módon, okkal, céllal, mértékkel bevett nem megfelelő élmény legalább olyan káros, mint az ugyancsak nem megfelelő időben (és így tovább)  bevett gyógyszer. Egyre kevesebbnek érzi az alany, egyre gyengébb és halványabb a hatása, miközben egyre inkább csak mérgezőbbé válik - egyre észrevétlenebbül.

Végül beleölögeti... talán legvégül bele is öli ... magát az efféle áradatba, amit önmaga kreált saját magának, saját magától.

Körülnövi, át- meg átszövi ez az izé... és szinte észre sem veszi, hogy tulajdonképpen saját maga érzi rosszul magát - saját magától. Ráadásul közvetlenül-saját-maga-miatt-közvetetten...vagy hogy' is?

Ugye!

Akár a legrosszabb sci-fi-thrillerekben, a legrosszabb mohó - egyébként valószínűleg igen léha - idegen lények "telepedései"... Csakhogy ezúttal a szörny belül van, az a szörny, ami benő, átsző, körülvesz és "helyettes-él".

Az így önmaga-helyett-önbegubózgatott alany nem is tudja, hogy tulajdonképpen mitől, de egyre bizonyosabban egyre rosszabbul érzi magát egyre általánosabban és egyre konkrétabban egyaránt... és ezért egyre jobban kívánja és hajtja a szükségtelen önbecsapatásait. És a borzalmas önáthálózás öngerjesztően önfolytatódik, a végtelenségen-túl felé lendülve egyre inkább...

Ezt csak az alany tudja megszüntetni, önmaga.

Legjobb esetben - egyszerre.

Azonban ez a végzet-szerű állapot- és folyamat-kezelés a legvészesebb pengeél az egyes alanynak közvetlenül és közvetve is. Mindenképpen. Vagy belehal az alany, vagy... beleél. Nem sok választja el egymástól e kettőt. Sőt. SZINTE semmi.

SZINTE minden másnál jobban fel kell készülnie "rá", ezért-is.

Tudnia kell, alapvetően, mivel miért mit tesz illetve nem-tesz. De és inkább: tesz!

Reményteli a dolog, alapvetően.

A remény pedig a legvégén képes meghalni, csak-úgy.

Tessék!

Vigyázat!

...

___

Veszélyben érzem magamat.

Nem akarom tarvágni és besózni az érzelmi és érzéki világomat.

Csak el akarok jutni a tiszta természetes alapokig.

A saját utamon. Módomon. Magam.

(*...Kiáltsak segítségért?...*)

(*Hm.*)

___

Félek, hogy...

...Félek.