Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____Olvasom, ahogy megindult egy kicsit a http://tintapacak.blogol.hu -ba' az írások sora. Utolsóként olvastam el ezt a blogot (a tintapacák-ot). Így közben támadhatott is az addigi olvasmányaimból egy méla ötlet.
Megpróbálom átérezni.
Úgy lenni, mint... Mint egy... Üzenet egy palackban.
Papiros. Tinta vagy valami festék vagy nedv. Toll, vagy valami olyasmi. Írás.
Hajtogatás. Vagy hengerítés. Vagy gyűrés.
Palack. Bele kell férni. Le is kell még azt üzenettel terhes állapotában sikeresen zárni.
"Vízbe vele"! Az egésszel! Megírtan, bedugaszoltan, ahogy van!
Az üveg úszik, lebeg a folyadékfelszínen.
A nap süt. Így vagy úgy, többé vagy kevésbé. Valahol. De lehet a palack körül éppen sötét is vagy félárnyék, elvégre csatornába is lehet palackpostát dobni - bár elég modern, és talán legalább annyira ritkán fordul elő és válik megoldássá ez a lehetőség.
Lehet meleg, hűvös, nedves, száraz. Bármilyen összejátszásban.
Oké.
Megvan.
Hát...
Akkor...
Milyen is egy palackba zárt üzenetnek?
Nem tudja alakját és méretét határozottan, határok nélkül változtatni, változtatgatni. Helyzete sem igen változik, talán egyáltalán nem.
A palack anyaga kemény, rideg, vagy ha nem is, legalábbis állandó. Átlátszó, áttetsző, színes, színtelen - mindegy. Olyan, amilyen, kemény, rideg - illetve: állandó - és nem változik.
Kívül víz. Ami sodorja a palackot. Valamilyen irányban, valamilyen úton-módon, valamilyen erővel, talán forgatja is. Néha átbukik rajta, néha aláfut. Megemeli, leejti, felnyomja, leszorítja. Át- meg átsodorja, szinte. Ugyanazt, ugyanazzá.
Bent ugyanannyi a levegő. A páratartalom. A hőmérséklet sem különösebben váltakozó, ha kívülről nem éri némely jelentősebb hatás.
Kívül pedig nap, meleg, zuhogás, hűvös, pára, köd vagy gőz, néha néhány keményebb tárgy vagy kisebb élőlények, esetleg azok részei vagy maradványai (patkányok, egerek, rovarok, halak, kétéltűek, faágak, gallyak, stb.)
Az időszámítás az első tintacsepptől az első vízcseppig mérhető. Utána maga a teremtés. Majd, ha valaki kiveszi és kibontja, újra lesz egy mérhető időszámítás, egy másik, egy egészen másik.
Az első vízcsepptől az utolsóig az üzenet magában van, az üveggel, az elzárt levegővel, a dugasszal, a párával, ... Kívül a vízzel, hordalékkal, nappal, hideggel-hőséggel, faggyal, esővel, állatokkal, növényekkel és -maradványokkal, ...
Nem fagy, nem ázik, nem izzad, nem gyullad. De mindennek vészes határára ér. Időről időre, kiszámíthatatlanul. Illetőleg a palackon kívüli sorstól függően. Ugye.
Nem mozog - csak a palack sodródik. Néha perdül, fordul, átbukik, lesüllyed, felbukkan. A palack.
Ki tudja, honnan, ki tudja, hol, ki tudja, merre.
Talán mindig másfelé.
Talán mindig vissza ugyanarra, ugyanoda. Vagy közel hozzá, közel ahhoz.
Talán.
Vízcsepptől vízcseppig reménytelenebb a helyzet, mint azé, aki elkészítette, illetőleg azé, aki kibontja.
Vagy - végtelenebb. Boldogabb?
Előtte és utána...
Más.
De mikor van az?
Mikor van ez?
Kinek, minek, hol, hogyan, miért, minek, mettől, merre, meddig?
Most mi van?
