Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____
Behunytam a szemem egy kicsit.
Nem vagyok még egészen olyan, amilyen.
Amilyen most vagyok, az még nem elég ahhoz, amit, amiket szeretnék én, ami, ami
minden nekem jó.
Szerintem.
(Sikoly.) (Edvard Munch képe.) (Én.) (Vagy ki?)
Zavaros vagyok, felszínes, üres, hiányos. Erősen, erőteljesen, egészségesen,
energikusan.
Még most sem teszek (meg) mindent.
Hiányzik, hogy tegyem, amit tennem kell. Szinte mindent, amit nekem tennem
lehet, ajánlott, kell és jó. Hasznos, tanulságos, gazdagító.
Magamnak, magamtól, magamért. Magam.
Mindenekelőtt (nekem).
Hiányzik a sok tanulás. Bár teszek érte. De többre vágyom. És annyit még nem
teszek érte, éppen.
Hiányzik a sok élmény.
A sok érzés, esemény, hangulat. Alkalom. Valóság. Élet.
Hiányzik a hatalom. Magam felett mindenekfelett. Mindafelett, amik felett
hatalmam lehet a saját magam feletti hatalommal avagy önhatalmam kisugárzó
önerejével. S azok hatalma felettem. Hogy el ne vesszen mindez a hatalom. Ami
most hiányzik. Nagyon.
Hiányzom még magamnak. Eléggé. És nem eléggé.
Hiányzik a világ. A világom. A világból a világom. A világomból a világ. A
világból én. A világomból én.
Ki érti, ki érti ezt? Rajtam kívül!?
Én.
Én és én és én.
Tény:
Örülök magamnak.
Örülök a világnak.
Örülök a világomnak.
A világ és a világom örülnek nekem.
Örülünk a másik, a magunk és egymás örömének.
Ez az öröm még mégsem egészen és igazán és tényleg teljes.
Miért?
Lásd fentebb is...
Ez még nem egészen és nem egészen igazán és nem egészen igazán tényleg én
vagyok.
Ez még egy kipattanó báb kincse. Áttetsző, átláthatatlan, masszív, védtelen, még-éppen ártatlan és ártalmatlan.
(Boldog vagyok és szomorú. De szeretnék otthon lenni az égben is! (Legalább én,
ugye, drága Kosztolányi Dezső?! Bár én már egy ideje boldognak gondollak
odafent és idelent is!) )
"Más szemében a szálkát, ..."
Mi az, amit szeretek benned? Én.
Mi az, amit hiányolok belőled? Én.
És viszont, gondolom.
"...magáéban a gerendát..."
Mi az, amit szeretsz a társadban? Te.
Mi az, amit hiányolsz belőle? Te.
És viszont, gondolom.
Mindez csak játék a szavakkal.
Annak tűnik.
És nem az.
Hiszen...
Kinyitom a szemem.
