Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság

_____

Valahová írtam ma, kétszer-kétféleképpen is.
Ez utólag, másodjára, végülis, megrázott. Belül.
Félelmetes volt meglátni, megtapasztalni, hogy mennyire képes vagyok határok közé is szorítani a kifejezéseimet, és ki is ömleni, mint a verpeléti Várhegy a maga őseredeti élő idejében tehette. (Hasonló természeti "jelenség", megkövesült lávakiömlés, legközelebb Szicíliában lelhető fel, jelenlegi tudomásom szerint.)
Rettentő energiákat gondoltam mindebből magamban létezni és dohogni, időről-időre jobban vagy kevésbé.
Már nem először ijedtem rá magamra. (Na, még ez a kifejezés is...)
A legelső magamra eszmélésem ebben épp egy csúcspontja volt egy zülledt(!) folyamatnak, korszaknak, időszaknak, eseménysornak, élményösszességnek, és kezdete egy átemelkedésnek. Valakinek, akiről tán máig sem tudom, szerettem-e vagy sem, és ha igen, azt hová sorolhatnám, minek nevezhetném, ... olyant mondtam, amit még rokonomnak sem mernék illetve mertem volna, pláne. Ellenségem pedig nem volt, pedig annak illett volna...
(Ebből az utóbbi mondatból következtethetném azt (is) éppen, hogy önmagam ellensége vagyok.)
Azt hiszem, már csak egy akadály van előttem, ami immár csupán egy apró, egyébként talán észrevehetetlen hártya, amit én tartok, csüggesztek, kerítek, magam elé, köré...
Én.
Vagyis az, amit eddig összegondoltam magamról.
Hártyavékony lett, átlátszó - és arányosan olyan erős is.
Nemrég valakinek úgy fogalmaztam, hogy annak idején kigőzölögtek, és körülködöltek engem az érzéseim...
Azóta most érzem, gondolom úgy először, hogy most már nem elég, hogy "gőzölögjenek" és "körülködöljenek".
Kicsapnak, megrengetnek, felizzítanak és elváltoztatnak, különféle félelmes, csodálatos módokon.
Szeretnék átégetni mindinkább, mielébb, minél jobban a hártyát... Már ejtettek rajta itt-ott foltokat, sebeket, szakadásokat.
És valószínű, hogy ezentúl (is) minduntalan megújuló erővel és -gyűlő energiával folytatják és folytatják, ahogy telik...
Kezdek félni magam...
Mi lesz, milyen lesz, mi történik, hogyan, ...? amikor leég, lehámlik, eloszlik az a hártya?
Kit ér majd a tüze és hogyan a vége?

De egyre jobban számítok rá...