Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____Tegnap még örültem, hogy ma lesz valami.
Lesz is. De nekem most - dacból és próbából - egyedül.
Tegnap apám szólt, hogy ma Esztergomban a Bazilikában a vatikáni kórus énekel.
Ma reggel megkérdeztem. Azt sem tudta, mikor.
"Majd odamegyünk, megnézzük, aztán még körülnézünk. Esztergomban annyi látnivaló van..."
Utánaérdeklődtem. Délelőtt fél 11-kor kezdődik ma a mise, ahol a vatikániak közreműködnek.
Tegnap pedig Budapesten voltak.
Apám, anyám és bátyám így is elmennek Esztergomba.
Én meg krumplit fogok elkészíteni (hámozás, feldarabolás, vízbe-tevés) meg uborkasalátát.
Meg olvasni. (Van már most legalább fél vagy egy kilónyi. Van itthon, itthon van. Szerencsére.)
Meg gondolkodni. (Hm.)
Meg tanulni. (Van már most jónéhány "fejezetnyi".)
Meg keresni, kutatni és feltalálni, meglelni, felhasználni, alkalmazni.
Meg pihenni.
Meg...
Nem tudom.
De most...
Azt hiszem, nem tudnám elviselni a család társaságát sem oda-, sem visszaúton, sem Esztergomban.
Nem érzem magam elég jól illetve elég jónak hozzá.
Lelkifurdalásos vagyok éppen.
Lehet, hogy ez gyermeteg gyengeség és tévesen értelmezett naivitás (röviden: felesleges ostobaság) tőlem.
De legalább most megtanulhatok, legalábbis megpróbálhatok itthon, egyedül, záros határidőn belül elvégezni mindent, amit szükséges és amit rámbíztak. Alapvető, egyszerű, hazsnos dolgokat.
Kipróbálhatom a saját megbízhatóságom.
Felügyelet nélkül.
Késleltetett és addig is bizonytalan visszajelzésre is várhatva.
Például.
Jelenleg épp nem tudom, hogy mindehhez mit szóljak.