Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság
_____Tóth Árpád:
AZ ÖRÖM ILLAN
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.
Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.
Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.
Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...
(1919)
Ezt most pillanatnyi hangulatzavarban írtam be. Elkövettem egy bakit, remélem, nem káros. Ráfogtam a kedves tanszékvezető asszonyra valami olyasmit, amiről lehetséges, illetve valószínű, hogy nem tehet. Ráadásul nem a szemébe. És már voltam vele az ügyben a héten ... "bunkó".
Elkaszáltathatom magam, akárhogy igyekszem az ellenkezőjéért.
Félek. Egy kicsit, legalább.
De szép a vers is.
Ugye?
