Rege Ata Önkéntes Biztosítótársaság

_____

Manapság egyre többször jut eszembe valaki. Vagy egy esemény, vagy egy szó vagy szókapcsolat vagy mondat, vagy egy élmény, vagy egy elmondás, vagy egy helyzet, vagy egy állapot, ... ami eszembe juttatja. Apró, idegenszerű szilánkok. Mégis.
Nem a vele töltött dolgok jutnak eszembe. Hanem ő maga. A viselkedése, a szavai, a véleménye, az, amit magáról és a helyzetéről, állapotáról, körülményeiről elmondott illetve tudok vagy tudhatok. Meg amit gondoltam avagy gondolok róla és mindarról, amit még az előbbi mondatban is leírtam.
Természetesen nem az akkori vagy az azóta eltelt dolgokkal kapcsolatosan gondolkodom ezek felől, hanem a saját jelenemmel. Saját magammal.
Önző dolog? De jó. Szerintem.
Ha magamat megértem, megértem a helyzetet, megértem őt is.
És végül újra: megértem magamat is.

Például manapság "megértem", milyen vagyok, ha "ész és biztos érzelmek nélkül" teszek vagy épp nem teszek valamit, valamiért.
Milyen, ha valamivel, valakivel - lényeg: mással - inkább foglalkozom, pedig annak is jobb lenne, ha magammal foglalkoznék "inkább".
Ha kihasználom, hogy mélyen jószándékú és naiv és jámbor vagyok, és kinyitja az illető valami vagy valaki szívét, lelkét, elméjét, lényét nekem vagy előttem, miattam, értem vagy ...velem. Vagy nélkülem.
Én meg aztán csak bámulom a feltárult valamit. Mint a kikapcsolt vagy a "fehérzajos" televíziót.
Ahelyett, hogy nézném, hogy látnám is. Hogy műsor van, sőt. Hogy észrevenném, felfognám, megérteném és visszajeleznék, valahogy, erről. Nem csak üresen bambulnám és még csak úgy sem tennék sokszor, mintha.

"Az az én érdekem: jól legyél nélkülem - s én úgy is jól legyek, ha épp Te vagy velem" (R.A.)

Magamra és magamba is kell néznem, sőt, mindenekelőtt.

Legyetek jók, ha tudtok!