Tegnap óta mosolygok a gép előtt, amikor fent vagyok a neten, és úgy találom, senkivel sincs semmi dolgom és ez kölcsönös. Türelem? Ugyan. Közömbosség? Dehogy. Normálisság? Lehet... De...
Ami a blogom címe és ami a jelmondata lett, az nagyon jó nekem most, manapság, nekem való. Bár nem eléggé... :-) ;-) :-p :-D
Igen.
:-) ;-) :-p :-D
Mosolyogj! - Komolyan! - Vidáman! - Jó szívvel-lélekkel! ...
Igen.
Jól vagyok.
S örülök, hogy mások is vannak.
Jól.
Úgy, ahogy, legalábbis, bizonyosan.
És tényleg örültem minden(ki)nek, örülök minden(ki)nek, örülni fogok minden(ki)nek.
És mindennek.
És, persze: ez kölcsönös.
Végre magam vagyok.
Magam kezdek lenni?
Lehet.
Magam vagyok?
Lehet.
Sőt.
Biztos.
Beleszürkülök magamba.
Beleszínesedem a Világba.
Szerencsés, szép, jó Időt!
(Vidám Vasárnapot! :-) ;-) :-p :-D)
:-)
;-)
:-p
:-D
Dolgom van.
Elég...
...és sosem elég!
:-)
;-)
:-p
:-D
Legyetek JÓk-JÓl, ha tudtok!
:-)
;-)
:-p
:-D
Üdvözletem!
2005.10.16. 16:19 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr106255839
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
