mert bátrak

Az előbb beszélgettem az egyik legkedvesebb ismerősömmel msn-en. Kedves fiatal érett nő (más kifejezést szerettem volna itt használni, de bármelyikkel vagy könnyebbé tettem volna azonosítását, vagy szükségtelenül stilizáltam volna a szövegemet). Komoly és érdeklődő. Komolyan és igazán.
(És minden sora jólesik. De ez pszt! Talán még ő sem úgy érti, ahogy én, de ő érti a legjobban, még így is. :-))
Most nem értett, jó ideje, jócskán.
Én pedig a legjobb szándékkal nagyon jól akartam kifejezni magam, hogy most igazán nagyon jól megértsen - és én úgy véltem, épp ellenkezőleg sikerült.
Gikszer... (:-))
De biztosítva lettem figyelméről és érteni-igyekezetéről. És még egy-néhány mást is megtudtam és megértettem és meggondolhattam.
Jó volt megkezdeni a beszélgetést vele (bár nem számítottam rá), hosszabb is lett, mint első szándékból mindketten gondoltuk (persze), és jó volt még belebonyolódni is, majd úgy, ahogy végét vetni is.
Olyan volt, mint-ha egy (kis ideje) "titokvarrott" cérna végére bogot kötnek, és befejezik azzal a cérnával azt a varrást. És legközelebb, egy másik, jóval szebb-jobb cérnával... újra-kezdik.
Egyre jobb és szebb lesz az a ruha. És közös munka, közös segítség is van benne, a kitalálásában, az előkészítésében és az elkészítésében is.
Majd a használatában is, vélhetőleg és reménybelileg, valamiképpen.
Most folytatom saját munkámat - e beszélgetéstől, kezdetétől-végéig (az utolsó szavakig bezárólag) is kedvet kaptam a végzéséhez - , és jó lélekkel és -lelkiismerettel, jó kedéllyel és jó érzésekkel, jó gondolatokkal, sejtelmekkel, reményekkel és rejtelmekkel fogok - gondolom - viszonylag hamar ágyamba menni-kerülni, aludni.
Holnap fontos nap lesz!
Nekem, legalábbis, mindenképpen.

Szép estét!

(:-))