Ma reggel, az egyetemre jövet, láttam egy csinos, bájos, szép ismerős lányt előbb a villamoson, majd az egyetemen (ugyanazt). Most vagy ismerem már korábbról, személyesen, vagy "csak" látásból, vagy már köszöntünk egymásnak néha, ... vagy az egyetemen (...vagy nem...)... ... Vagy - "másrészről" - valaki nagyon-nagyon friss ismerősre (egyetemen kívülire) hasonlít... vagy ő maga az.
(...)
Ha ez utóbbi, akkor meg vagyok lepődve, döbbenve, hökkenve és zavarodva.
De gyanús, hogy nem.
Persze.
Azt hiszem.

Nahát.

(:-))

----
9:30
Arra jutottam idáig, hogy inkább nem (az) (a) nagyon friss ismerős.
Bár rémlik néhány apró dolog, és furcsa, hogy ismerősnek találtam (hozzáteszem: a villamoson, amikor pár pillanatra egymás mellé kerültünk, köszöntünk is egymásnak - "szia" - aztán mindketten másfelé fordultunk figyelmünkkel együtt), de mindegy.
Ha úgy gondolom, hogy nem (az) (a) nagyon friss ismerős, legalább nem furcsállom a dolgot - annyira. És nem zavar - annyira. Legalábbis feltűnően illetve felszín(es)en nem.

Azért azon - bevallom - morfondíroztam, hogy írjak-e mailt ama szerintem-(nagyon-friss-)ismerősnek (nem célozva arra, hogy "no, te voltál?"), vagy figyeljem, mikor és hol bukkan fel legközelebb a valóságban előttem ez a lány, illetőleg keressem(-e)...

("Vagy"?(!)(?)(...))

Na.

(:-))
---
14:00
E-mail - írva, küldve.
Válasz: várva.