Ez az én napom.
Későn ébredtem.
Reggel lomBtalanítók jöttek az utcába, én meg rohantam, pizsamában, kaptam a kert hátsó részéből gyorsan az előzőleg telepakolt zsákokat, ki az utcára - ezt a pizsamám köszönte szépen, "szép" mocskos lett. Aztán még nem indulhattam a könyvtárba, ahogy már napok óta terveztem és vártam, boltba kellett mennem (szerencsére autóval). A boltból kifelé a parkolóban az egyik 12-dobozos tartóstej-csomag a kövezetre pottyant, a fele "odalett". A nadrágom száraira is loccsant természetesen. Tehát otthon már egy pizsama, egy fél csomag tej - és annak kb. 1000 HUF-ja, amit anyámnak oda illett adnom persze - és egy nadrág is bánta a reggelemet. Az "új", tiszta (a tejjel leloccsantott helyébe felvett) nadrág  gombja gyorsan le is szakadt, amint felvettem a ruhadarabot (már volt rajtam nem egyszer az a hózen is). Tehát gombvarrás. Aztán megláttam, hogy a farmerkabátom is milyen koszos (nem közvetlenül szándékosan tőlem, hanem a használatom/ától), tehát kabátcsere (zsebek tartalmának kontrollált áthelyezgetésével-rendezésével együtt, természetesen)...
Majd beszélgetés (de vajon minek?, eh, R.A. vagyok, jah) a lakókkal, és természetesen nem tudtam volna már beérni raktárzárás előtt a könyvtárba, ugyanis amellett, hogy a csevej miatt pláne időben-csúszva indultam el (ügyesvagyoknaná) még el kellett hajlanom bérletet venni.
Szóval, nagyon jó napot csináltam eddig.
Magamnak, legalábbis.

Most pedig könyvkutatás, olvasás, jegyzetelés, ...

Hajrá!

Hurrá!

Isten éltesse az Elődöket!

:-)