mert bátrak

Megjártam. Remélem, nem lesz belőle gubanc (ott volt a három lilafejűvé varázsolt is).

Furcsa az ember figyelme.
Ha csak egy kicsit is jó épp a lelkiismeretem, úgy látom, hogy a villamos egy percen belül befut a megállóba, ahol én is vagyok. Ha csak egy kicsit is jó épp a lelkiismeretem, pozitívan döntenek itt meg ott velem kapcsolatban. Ha csak egy kicsit is jó épp a lelkiismeretem, hamar elérek sok mindent, mintha a véletlenek összejátszanának értem.
Ha csak egy kicsit is rossz épp a lelkiismeretem, úgy veszem észre, hogy a villamos késik, szörnyen vezetik, műszaki hibás, elakad-lelassul a forgalomban, többet vár, mint elvileg kéne, ...nem is látszik, hogy érkezne, esetleg kósza hióbhírt kapok, hogy lehet, hogy áramszünet, felsővezeték-szakadás, kisiklás, baleset, dugó, .... Ha csak egy kicsit is rossz épp a lelkiismeretem, dühösen és unottan és idegesen és lilán keresztül feketedően viselkednek velem, és nem is lehet - olykor eléggé jogosan, én is elismerem mindig - pozitívan viszonyulni hozzám illetve az adott ügyemhez, ügyeimhez... Ha csak egy kicsit rossz épp a lelkiismeretem, hamar elromlik minden, egymás után, időnként részben vagy egészen egymással párhuzamosan is, a véletlenek szétrázzák, át-, ki-, beforgatják, nekifognak ízzé-porrá zúzni a dolgaimat, a kedvemet, az eseményeket, a hozzáállásokat, ...
Hm.
Nem, nem úgy vettem észre, hogy "minden jó" az előbbi, illetve "minden rossz" az utóbbi esetben. De természetesen arra figyelek fel - gondolom, legalábbis, hogy ezért van, hogy így látom, ahogy leírtam elébb - , ami az adott lelkiismereti állapotomnak megfelel, ahhoz közel áll.
Igaz - az is lehet, hogy nem csupán az én figyelmem szelektál így, hanem jórészt valóban jól mennek illetve valóban nem jól mennek a dolgok.
Utóbbi eshetőség jobban esne. Az, hogy a dolgok olyanok, amilyenek - együtt még jobban. Őszintébb, összefüggőbb, tisztább volna. Olyan... "Transzcendentális".