Egy kis legyintés
A tegnapi arra volt (talán? bizonyosan!) jó, hogy némi optimizmust mutogassak magamtól. Egy csipetnyit.
Közben "azért" megláttam az éppenséggel kevésbé kellemeseket is. Most azokból következnek sorok.
A tegnapi: valami arcüreggyulladás-félét kaphattam (honnan? nem tudom), mert szivárogni kezdett az orrom egyik "fele" (és az éjszakai alvás sem segített most elég radikálisan, jelentem).
A tavalyi: az utolsó hetekben (apám kocsonyát főzött) egyszer kikaptam egy kósza csontot a kutyánk szájából. Kissé balszerencsésen. Pont rároppantott a jó állat az egyik ujjamra. A végére. Az egy icipicit vérzett. Meg felhasadt a körme (amaz ujjamnak) a (köröm)töve közelében. Zavart a kiálló rész - hát leharaptam. Nem kellett volna. Most azon az ujjamon (a jobb hüvelykujjamon, speciel) háromnegyed részben (a tövénél ebből kétharmad, az egyik oldalán egyharmad) nem tapad a körmöm semmihez.
Jól fogok kinézni.
Jól leszek.
Biztosan.
Mikor?
Mitől?
Miért?
Minek?
Hogyan?
...Tovább...
2006.02.01. 10:16 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr936255714
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
