Jó az álmodozás...

Hmmm...
Hamis (virtuális?) (ál)nosztalgiám támadt a budapesti kávéházak és kávémérések után. A puhakalapos meg a keménykalapos meg a kalapnélküli pesti bohém-, tudós-, újdondász-, művész-világ után.
A (például) finom - olykor vállaltan nehéz - "magyaros" ételek után.
A "személyes" kiszolgálás után.
A találékony remek személyzet és szinte fantasztikus főpincérek után.
A reggeltől estig mindig van valami jó, étellel-itallal, újságokkal (papíros és/vagy/illetve szóbeli)...után.
Az "otthonos vendéglátás" után (akkoriban volt, aki a könyvtárát a kedvenc kávéházában tartotta, volt, aki a papucsát is, ...).
A hitelmentes tartozást is felvállaló hozzáállás után (a kedves vendég tartozását felírjuk, nem hitelbe: tartozásnak - a kedves vendég pedig ezért is általában tisztességesen kiegyenlítette idejében a tartozását...(k)hm...).

Hajh.
Idealisztikus cserepek egy olyan világról, amit még nagyapáim is talán alig ismertek (na, jó, az én nagyapáim csak félig-meddig nem ismerték, maguk is voltak vendéglátósok illetve maguk vendéglátósok voltak, többé vagy kevésbé).

Hmmmm(hhh)...