"Menek-ülök"

Ezt a kifejezést, fordulatot - úgy gondolom - én találtam ki hónapokkal (vagy évekkel) ezelőtt, saját jellemzésre.
És elképesztően találónak bizonyult.
Mintha folyton mennék és folyton ülnék is ahelyt, mindent egybevetve egyszerűen mintha folyton menekülnék.
Blogot is úgy írok, talán, mint az egyszeri anekdotában az ifjú diák beleönté a különféle egyebekkel (kaviccsal, homokkal, stb.) már majdnem-teletöltött üvegbe a maga sörét.
Mintha nem volna elég az, ami van, még a maradék szabadságot is nyakon öntöm valami kissé nyákos, kissé ragacsos, egy idő után bizonyos büdösödésre hajlamos löttyel.
Én így tettem, legalábbis, eddigelé, azt hiszem.
Másoknak tetszett, amiket ide (is) írogattam, mert persze értelmes és viszonylag felnőtt, érett, tapasztalt ember vagyok. És már van sok minden mögöttem, alattam, felettem, mellettem - és előttem is.
Velem pedig jelenleg én vagyok.
És a közvetlen természetes környezetem.
Az otthonom, ami most van, és a család, amelynek természetes és szerves tagja vagyok. Hála'égnek.
(Meg a kutyánk, jelenleg és még remélem további jó ideig.)
Miért kezdtem el blogot írni?
És miért folytattam?
És miért írtam mások blogjához?
És miért olvastam másokét?
És mások miért olvasták (és olvassák), ami(ke)t a blogolba' bárhol írok, írogatok?
Ezen gondolkodtam el legutóbb illetve most.
Néhányan (többen, sokan (?)) szívesen olvasnak.
Ez jólesik. És kétségbe ejt.
Szeretném a személyes ügyeimet személyessé tenni és a közre tartozókat közreadottakká.
Itt pedig nehéz, mert a kettő keveredik. Anélkül, hogy bármikor is külön tartható lett volna.
Mondhatnám úgy is, hogy hazugsággá válik a dolog saját természetéből következően: a magánjellegű jegyzetek eleve közreadódnak, hisz az az oldal "lényege" (valahogy, nem? minek "privátolná" le a jegyzeteit az ember, ha már "publikus" helyre írja, eleve?).
(Akkor hol és hogyan igazán "személyesek" az utalt jegyzetek?)
Kipróbáltam a blogolást, mint "korszerű fejleményt". Ez hasznos volt, mindenképpen.
Van - az engem-olvasás "idejét" tekintve - több hónapos és van alignéhány hetes olvasóm is, akikről legalábbis kifejezetten tudok.
Van, aki olvas, és nem tudom egyéb elérhetőségét.
"Offline" elérhetőségét vagy éppen személyes elérhetőségét (e-mail, telefon, postacím, munkahely, iskola, stb.).
Nem is tudom, kik azok, akik szívesen megadnák, megadják. (Azokon kívül, akikét már így vagy úgy - leginkább tőlük maguktól - tudom.)
Ha megtennék, akkor privátban, üzenetben vagy e-mailben (esetleg, ha ismerik a telefonszámomat, akkor sms-ben) megtehetik illetve tegyék meg!
Most elvonulok.
Gondolkodom és...
Cselekedem.
Szép estét!