Március idusa
Én legszívesebben Brutusszá váltam volna tegnap, ha kimegyek az utcára gyalog (de csak anyámat vittem el egy darabig, autóval). Végigjártam volna a helyszíneket - legalábbis Budapesten - és (sajátos(an)) gyilkos(an sajátos) pillantásokat lövelltem volna a szónokokra, lehetőleg közvetlen közelről.
Érdekes épp például március 15-én olyasmit mondani, hogy (tartalmilag, rémlések alapján idézem!) "...16 év alatt nem ... változott..." Amikor 1848-ban március 3. és április 11. között elég sok minden változott (1 hónap és 9 nap alatt), különösen épp március 15-én (egyetlen nap (valójában még csak nem is az egész nap alatt).
Aztán "a rendszerváltozás utáni időszak egyik legjobb szónoka" olyan lapos, unalmas, sablonos, szóvirágos szónoklatot tartott, hogy innen nézve kár volt neki megélnie (nem vagyok kegyetlen: átvitt értelemben gondolom, nem élettanilag) az 1989. júniusában a Hősök terén előad(ód)ottak utáni idők valóságos dolgait, eseményeit. Rosszabbul (besz)él, mint (legalább) 4 éve.
Egy harmadik álintelligens zöldség arról blablált, hogy "az embereknek elege lett a pártokból". Akkor ők micsoda: emberek vagy párt? Éppen.
Egy negyedik zárt térben viaszfigura mellett ugyancsak a magáét mondta. Stílusosan már előre belekékült az egész hely. Viaszfigura. Nem bánnám, talán, ha ő lett volna a viaszbábu és a másik az élő ember.
Egy ötödik is maradhatott volna a kaptafánál. De legalábbis annál a fánál, amit annak idején kapott. És rátehetne néhány papírlapot, kezébe vehetne tollat, és művelhetné azt, amihez elviekben gyakorlatilag ért. Értene. Értenie kéne. De ő teljes nyugalommal mondta tulajdonképpen ugyanazt,mint eddig 10-13 éven keresztül. Nem elég, hogy tulajdonképpen ugyanazt, de persze tulajdonképpen ugyanott, tulajdonképpen ugyanúgy, tulajdonképpen ugyanazoknak.
A volt alkotmánybíró úr pedig kétszíni volt. Hiába figyeltette "minden" "hazai" "média" a kezét. Rodolfó is rég holt már.
Ezekről értesültem, és Budapesten történtenek.
Igazán nagyon-nagyon volt, hogy otthon maradtam, és hallgattam a rádiót. Délelőtt a Kossuthot, délután a Petőfit. Közte a Bartókot.
Egyéb időszakaszokban pedig, ha lehet, csak hallgattam.
Meg... Reggeliztem, tízóraiztam, ebédeltem, vacsoráztam. Fogat mostam, arcot mostam, kezet mostam, borotválkoztam, hajat mostam, törülköztem, ...
És próbáltam volna inkább olvasni.
