Az életelvem, ... Osho, ... (és én)

Valóban, a minap Osho-könyvet olvastam - és olvasom - , mint "fő olvasmányt", legalábbis a Férfiak könyvét. Érdekel a téma. A férfiak. Vagyis én. Is. Főképpen.
Természetesen - római katolikus vallásban nevelődtem, nevelkedtem, illetve úgy is élek, már ahogy és már amennyire, persze - zavar, (a)hogy támadja a "hivatalosan szervezett" vallásokat. Egyik sem "maga" az igazság, és mind szinte ugyanazt mondja, csak másképpen, az adott korra, népre, térségre, stb. kialakítottan. Többek között azt is mondja szinte mind, hogy ő "a" vallás, "az" egyház. "Tudom", hogy ez is "természetes", hiszen mindamellett alig győz erősködni, hogy meg kell lepni a világot az állandó, állandóan megújuló természetességgel.
Eszembe jut, hogy a római katolikus egyház is elismeri, hogy léteznek "rejtett keresztények" (ha jól tudom a kifejezést), akik nem tagjai - hivatalosan - a kereszténységnek, ám életük, magaviseletük, és így tovább, keresztényi, a pozitív keresztényi elveket megélő.
Én meg voltam keresztelve (római katolikus szertartás szerint, Budapesten), az 1980-as években voltam elsőáldozó, a '89-'90-ben kezdődő "rendszerbizgerálgatási" korszak elején bérmálkoztam... és amit ezzel a három (római)katolikus szentséggel "kaptam", egyre jobban igyekszem megvalósítani is (végre). Az eredendő tisztaságot, az alapvető erkölcs vállalását és az eleven megélését - az életapostolságot. Megküzdök érte, hogy így legyek.
Hát...
Én azt szoktam mondani: "Vallásom: magyar, hitem: katolikus" - lehet, nagy zagyvaság ez is, valójában, de úgy gondolom, benne van, amit valóban lényegemnek érzek.
Itt jöttem létre, ezen a világrészen, ezen a tájékon, ezen a térségen, ezen a tájon, ezen a helyen, ebben az időben, ... ahol mostanában is élek (legbővebb értelemben véve "legalábbis néhányszáz kilométeres körzeten és néhánytucat földi napéven belül"). Vállalom ezt, és mindazt, ami ezzel jár. Tisztelem a múltat, remélem a jövőt, élem a jelent.
Éppen az, hogy itteninek vallom magam, segít abban is, hogy felismerjem, aki és ami másmilyen - és tiszteljem vele a múltját, éljem vele a jelenét, reméljem vele a jövőjét.
Mert ezt természetesen viszonosnak tudom, gondolom, tekintem.
Magyar vagyok tehát. Mert annak vallom - érzem és tudom is - magam. Annak ismeretében, hogy másod- és harmadszintű felmenőim (nagy- és dédszüleim) között bizonyítottan volt bajor, székely, horvát, valószínűen szerb és német származású... Én éppen ezért is vagyok bátor magyarnak vallani - és érezni és tudni - magamat.
Hitem tehát - a maga(m) módján katolikus.
...Egyetemes...
Általános.
Egyáltalában.
Én, mint említettem, római katolikusnak lettem keresztelve, akként voltam elsőáldozó, és akként bérmálkoztam meg.
És ahogy lehet - jó néven és értelemben véve - igyekszem úgy is élni.
Mindamellett tudom - és szoktam is emlegetni - , hogy a családom egyik (az anyai) ágában egyáltalán nem kell messzire kutatni, hogy egyazon "kis" család-részen belül lehessen református és római katolikus szülőket, evangélikus és zsidó "származású" keresztszülőket találni.
Magam is a református egyetem hallgatója vagyok immár évek óta - és szívesen, önszántamból, sőt.
Semmiféle ki- vagy áttérési szándékom nincs. Sőt. Meg akarok erősödni abban, amit gondolok, amit tudok, amit tisztelek, amit remélek, amit megélek.
Fiatal, tehetséges, magyar katolikus férfi vagyok.
Így...
Hiszem, remélem, szeretem.

"Osho" és könyve és témája ... emellett valóban, igazán, tényleg, ... érdekel.
És elfogadom és vitatkozom vele.
Érte ellenkezem.

Értem.