Az ember állat(i)...(?)

Néhány napja sugározta a Viasat a Tizedik szint című filmet. Előítéletesen - nem tudván előre, miről szól - nem kívántam megnézni. Aztán az utolsó néhányöt percet végül mégis láttam, véletlenül. Ott is maradtam.
A Stephen Milgram-féle elhíresült "áramütéses" kísérletről szólt a film, illetve a következményeiről, az utóhatásairól, az etikai/szakmai (utó)vizsgálatról...
Egyetemi tanulmányaimból ismerem a kísérletet, vagyis a leírását ("neveléstudományon" belül "általános pszichológiából").
Mégis legalább majdnem olyan borzasztóan sajnálom, hogy nem láttam ezúttal (sem?) az egész játékfilmet, mint amilyen megdöbbentő hatással volt rám az az utolsó részecske, amit végül mégis - ismétlem: véletlenül - láttam.

Utólag eszembe jut az egészről a másik legalább ugyanolyan döbbenetes eredményű és -hirhedtté vált kísérlet - melyet szintén tanulmányaimból "ismerek" magam is -, a Philip Zimpardo-féle "börtönkísérlet".
Melynek máig "fogyasztják" sokan a "kereskedelmi" változatait, földkerekségszerte, sőt, ilyen-olyan módokon még fejlesztgetik is, valóságsó/valóságshow fogalomkör alatt!

Magam sem tudom, hogyan reagáltam volna, hogyan reagálnék. Sem az egyik, sem a másik ("típusú") helyzetben...nem tudom. ELMÉLETBEN, ELVIEKBEN persze, "tudom", nagyon is. De OTT, AKKOR... vajon TÉNYLEGESEN hogyan viselkednék? Ezt nem tudom most.
Lehet, hogy még szörnyűségesebb vad lennék, mint a legtöbben, pedig "a való életemben", úgy gondolom, egyáltalán nem olyannak ismernek, akik ismernek vagy "ismernek" engem.
Áldoznék a tudomány oltárán, készséggel, illetve tennék az emberiség - vagy legalábbis legközelebbinek vélt/tudott hozzátartozóim - védelme és biztonsága érdekében, engedelmesen?

Elmennék minden tehetségemet és képességemet összefogva és bevetve a lehetséges legvégsőkig?

Igen? Tényleg? ...