Fáradsággal, épelméjűen (...)
Ma napközben folytattam a tegnapi nap(közben)i dolgomat, csak néhány kerülettel arrébb (és a lakhelyemhez ezúttal közelebb).
Nem volt sok saját feladatom (még), de azért jól lejártam a lábam (azt hiszem).
Holnap is mehetnék, egy ugyancsak másik területre (város-részre), ugyanazt végezni, immáron egyedül.
Jelenleg hozzá való készségem (értsd: fizikai (kézi) eszközeim) még alig ha van (vagyis van, bár alig tudom úgy, hogy olyan (elég és jó) volna). Készségem (értsd: vállalkozókedvem, kíváncsi hozzáállásom, stb.) még megvan.
A mai begyakorló "járás" után hazamentem (hiszen még dél is alig múlt akkortájt), ebédeltem, megbeszéltem részben a továbbiakat a család egy részével, egy másik része pedig inkább szerette volna, ha otthon maradnék inkább - ezúttal is - könyvtárba távozás helyett, s nagyüzemben (otthon) tanulok. Vagy, ahogy az illető rész elképzeli, némi igazságtartalommal: "tanulok". (Amikor tanulok, akkor tanulok, akkor nincs helye idézőjelnek. Egyáltalában. Ez már igazság.)
Én több - talán gyenge - okból a könyvtárat választottam.
És most készülődöm haza. Több - elég erős - okból is.
Most jobb lesz otthon.
Vár a holnap!
És a jó munka.
Teljesítés.
Végzés.
Hasznosítás.
(Is.)
