...Eh... Még mindig a tegnapi "nóta"...
Tényleg.
Illik-e, lehet-e, jogos-e elkezdeni valahogy is hazudozni annak, akiről az ember azt hiszi, azt gondolja, azt véli, ...
... hogy nem hiteles, nem őszinte, hogy nem egészen és nem úgy igaz... (hogyan?) Vagy lehetséges-e nem hazudni, ámde AZ igazat sem mondani/tenni/gondolni/mulasztani...
"Őszintén hazudni" - na, ez szerintem igazán rám jellemző kifejezés. És még el is hittem, azt hiszem... 
Lehetséges, hogy azért nincsenek (sincsenek) világos terveim, szándékaim, elvárásaim, ... mert azt sem tudom, mi az igaz, a hiteles, igazán, belőlem, tőlem, ...
Neki kell fognom takarítani, mindenekelőtt, a saját tájamon.
Aztán lehetek okos és bölcs.
Igazán.
