Magam miatt jó blogolnom.
Itt.
Nem mintha máshol blogolnék (azt hiszem, van freeblog-os címem is, ha még megvan, ámde azt már oly rég nem néztem meg, a jelszava sem jut most eszembe, nemhogy a címe).
Nemrég olvastam valahol, hogy valaki egy másra az én blogomon keresztül bukkant.
Szem a láncban.
Jó dolog szem lenni a láncban.
Ha jó a szem, ugyebár...
Minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme - a mondás szerint.  Nos, ha minden lánc olyan szép, mint a legrandább láncszeme... akkor remélem, rajtam nem múlik, mert - talán - elég szép szem(ű) vagyok.
Meg aztán...
Másutt "megint" arról olvashattam, hogy minek blogot írni, ha 'kik reagálnak, kommentálnak, leginkább csak lehordólag teszik. 
Én nem túl (mihez képest "túl" - jó kérdés!...) sok blog bejegyzéseit olvasgatom, s manapság legtöbbször csak olvasgatok... Egyre inkább a saját életem foglalkoztat, s egyre inkább érdekel az élet, persze: másoké is. Ez a foglalkoztatottság, illetve ez a figyelem pedig egyelőre előbbi aktivitása és utóbbi passzivitása felé változik. Amennyiben önfoglalkoztatásom cselekvő, figyelmem befogadó (elfogadó?).
Örülök, ha kommentálnak, akárhogy is. Ahhoz képest pláne, ha csak olvasnak - mint én másokat, mint fentebb jeleztem. S annak is örülök, ha csak olvasnak. Ahhoz képest mindenképpen, ha azt sem teszik, és tulajdonképpen csak "magamnak" írogatok. S annak is örülök, hogy (ha) magamnak írogatok. Mert hogy megtehetem és meg tudom tenni, és időről időre bizonnyal megteszem.
És látom, hogy ez jó. (;-))
Másfelé is.
Ameddig (minél több) más nem jobb...

;-)

(:-))

Helyzetjelentés (is):

Jól vagyok. Tanulgatom tovább a franciát, egyre többet foglalkozom azzal, hogyan lehetne és kéne MÉG munkát, állást, pénzt keresnem (mert azt is teszem, tényleg, nem mulasztom, na! - még mielőtt valaki kételkedni kezdene).  
Anyám egyre hevesebben keresi az olaszországi utazási lehetőségeket.
Remek lenne, ha addigra már volna elég saját (legális) keresetem, sőt... Még olaszul is tudnék már esetleg akkorra valamicskét, az angol, a német, nem utolsósorban a francia, s természetesen a magyar mellett.
(Istenem, bárcsak igen hamarosan lenne valami jó, megfelelő, illő, biztos és meglehetős, önállóságot és önellátást is szépen-jócskán biztosítani képes, legális állásom, munkám, keresetem!)
Magamon kívül gondolok arra is, hogy a szüleim és a bátyám vállairól is le, illetőleg át kéne végre vennem jó sok mindent, és hogy végre külsőleg is fel kéne nőnöm, megerősödve, ahogy épp és csak nekem lehetséges, és be kéne kapcsolódnom ("végre") szervesen az életbe, mert már egy (jó) ideje toszogat... noszogat az érettségem, a felnőttségem, az egyéniségem... és az emberségem.  

(...Csak (jó) egészség (is) legyen!...)