Ma feladok egy álláshirdetést az Expresszben is. Nem túl sok jót várok tőle. Hanem inkább elég sok jót.. Sőt. Pedig az interneten is kerestem már eleget. Csak nem eléggé. Ugye.

A nap viszont...

Szééép nyári nap!

Csak kopott farmerom nincs. Még az út szélén sincs. Csupán egy pár szép fehér cipőm szép kék belsővel. Van. A lábamon. És persze nem az út szélén. Jó lenne, ha a felsőjén belül nem (ekkora vastag(ságú)) bélés volna. Most, ilyen melegben, jól jönne úgy, na. Így viszont ma is siethetek haza, mielőtt - esetleg - nem csak elég, de - valahogy, netán - túl büdössé lenne a két lábfejem. Pedig, tényleg, szép, fehér a cipő(m). Kívül, felül. És szép, tényleg szép kék - belül, (szintúgy) a felsőrésze. Az én lábam is szép. És remélem, nem lesz sem fehér, sem kék. Mármint az én lábam. (Ja, és a cipőm felsőrésze sem kékül be kívül és fehérzik be belül. Remélem, jah.) Ilyesfajta dolog, ilyen izés cipőmizé miatt még sosem sóhajtoztam azért, hogy minél hamarabb hazaérjek. Na, ésakkormivanmost... (Csütörtök, ugye. (Nesze, babonaság!) Tegnap legalábbis tudtommal szerda volt, és holnap pedig péntek lesz. Az én tudtommal, bizony. Ugye.)

Egyébként pedig mire ideértem (a géphez), nem jutott eszembe, amit már tegnap is be akartam blogolni szépen, helyesen, jól. És ma is, legalábbis eszemben volt hazulról indulás előtt... Sebaj. Majd expressice feljegyzem most már, és jól úgy lesz, meglesz, belesz. Jegyezve. Ide. Is.

Szép nyári napot, szép nyári esttel, szép nyári jólétet és pihenést!