Néhány hete kezdem magam rászoktatni, hogy lehetőleg nem vacsorázom, illetve ha lehet, délután 6 után már nem eszem. És nem is reggelizem "be" (bár ez utóbbi eddig sem volt szokásom).
És a bátyám és anyám is megjegyezték már, hogy fogytam. Pedig ők minden nap látnak - és általában a ritkább ismerős szokta jobban észlelni a változást, nemde?
És egy kicsit tornázni is elkezdtem. Az még nem megy egészen rendesen, hogy reggel 5 után kikászálódjam az ágyamból, lehengerítsem a szivacsmatracomat, és elkezdjem "ismételni" a gerinc-tornám gyakorlatait, de esténként lefekvés előtt már egyre "önkéntesebben" mennek a - leglazább esetben - fekvőtámaszok (melyek persze nem tartoznak az említett torna gyakorlatai közé), s még ritkán, de helyesen előfordulóan a "gerinces" mozgások is. Jah, és kezdek végre tényleg igyekezni, hogy lehetőleg este 9-kor már álmos legyek, a saját ágyamban, a dunna közt. :-) Jelenleg még ez sem egészen begyakorlott, és nem sikerül még eléggé (sokszor sem és megfelelően sem), de reménykedem... Este 9 és reggel 5 között úgyis van legalábbis matematikailag 8 óra alvás, ami átlagosan elég (kell(ene) legyen). És a reggeli 5 óra elég korai ahhoz, hogy még elpihengessen az ember, vagy éppen előkészülgessen - legalább gondolatban - az előtte álló napra, vagy relaxáljon vagy filozofáljon... És az esti 9 óra is kellemesen későn és korán is van (például az éjfélhez képest). Szerintem.

Szóval, legalább a mindennapjaim gerincét és a saját gerincemet is (:-)) alakítgatom, javítgatom, rendezem, gyógyítgatom. :-) Ja, és az idézőjeles gerincemet is (az átvitt értelműt, más szóval).

Végig is gondoltam most hirtelen, gyorsan, nagyjából. Azt mondják némelyek, hogy a testi jegyek "párhuzamosak" lehetnek lelki jegyekkel. Például akinek a gerincével van gond, annak a "gerincével" is lehet valami probléma, aki hörgőasztmás, az nehezen ad ki - és vesz be - dolgokat, de a mellét nagyra tudja puffasztani... satöbbi. Nos, én valék hörgőasztmás, vagyok gerincferdüléses, van bokasüllyedésem, valamiféle térdkopásom, az egyik vállam feljebb fejlődött (utólag - szerintem azért, mert egy időben jobban terheltem a táská(i)mmal), mint a másik, a csípőm sem egészen vízszintes állítólag (előbbiekből (térd, felemás terhelés, váll) is következhet, mondjuk), kissé elhízott, elpuhult vagyok, harsányan tudok beszélni (feleslegesen), véznácskás - általában, mert persze pl. a combjaim aránylag ... eh... - a csont- és izomrendszerem, ... Ha mindazt, ami külsődleges bajom van (illetve annak gondolom vagy látom vagy tudom), "átvonatkoztatom" "átvitt" szintre... Hát...

Sok tenni-, alakítani- és elfogad(tat)ni-valóm van.

De az jólesik, hogy már nem vagyok olyan nagyra - "virtuálisan"! - magammal.

És ez a pocakomon is meglátszik... és egyre több (más) mindenen "is".

És ez jólesik nekem, legalább!