Óvodás korom óta ismerem a mondást: "Mindenki magából indul ki" - amit akkortájt egy rigmusban vagy mondókában hallattak, hallattunk, legalábbis ott, ahol én óvodáskodtam.

Felnövőben egyre inkább megtapasztaltam ennek igazságát. Mindenki saját magából indul ki, másból már csak azért sem, mert az más. Ennyi, lényegében.

Aztán arra is rájö(he)ttem, hogy amilyen magamban és magammal vagyok, olyan vagyok mások számára is. Ha magamnak hazudok, hazudok én másnak is, hiába gondolom igazságnak éppen.

Most eljutottam odáig, hogy mindenki olyan, amilyennek én magam tud(hat)om. Ha én jól vagyok magammal és magamban, másokkal is legalább olyan jól lehetek, illetve mások is legalább olyan jól lehetnek velem.

Mivel hímnemű homo sapiens sapiens egyed vagyok, hát ezzel példálózom ezúttal (is?!?:-)).

Ha jól vagyok magammal, a nők is jól vannak velem. Nem kell mesterségesen KERESNEM - ha amúgyis keresek ÉN, és jól teszem ÉN, (stb.) ... TALÁLOK... ÉN.

A leglényegesebb dolog, a világ legközepe, mindennek és mindenkinek saját magában van, a saját legközepében. Ha ez jó és erős, akkor mind' nagyobb távolságokban is hatékony. Ha az szükséges éppen.

Ha szereti az ember magát - jól és igazán -, akkor őt is szeretik. És ha szeret valaki vagy valami mást - jól és igazán -, saját magát ... önmagát... szereti benne. Jól és igazán.

Ha tényleg jól és igazán...

ŐT - MAGÁT.

És viszont.