Egyvalami hiányzott nekem, hosszú évek óta.

Az önálló mozgás.

Érdekesen "hangzik", egy kicsit legalábbis, nemde?

Hiszen immár több, mint 30 éve megtanultam a saját lábaimon és -lábaimmal járni a földön, később tudtam - a magam szintjén - mindenféle torna- és egyéb mozgás- és sportgyakorlatot is végezni, ... és így tovább.

Mégis.

Nem lusta voltam, nem is a szándék, a cél, vagy az akarat hiányzott eddig.

A saját, egyén, speciális, személyre szabott, élő, önálló meggyőződés. Az.

Az elvek és elméletek vizein és tájain viszonylag elég jól mozogtam én már jó ideje. Mégis hibádzott valami. Amitől nem volt az (sem) egészen egész és eléggé elég.

Tudtam - és tudom -, hogy (milyen és hogyan) hasznos a mozgás (lépcsőzés lift helyett, gyaloglás járművezés helyett, rendszeres esti - félcéltalan - séták, reggeli tornák, stb.), direktben szinte soha nem bírtam "meggyőződni" az igaz...amról.

Direktben.

Ez érvényes a fizikai mellett egyéb aktivitásomra, érvényesülésemre, viselkedésemre is.

Az őszinteséget és az igazmondást - mindenekelőtt magammal szemben - már sikerült felélesztenem magamban, magamból, az elmúlt bő fél évtized alatt. Az egyenességet, nyíltságot, közvetlenséget, empatikusságot és szimpatikusságot (a magyar megfelelői ezeknek a szavaknak most nem volnának megfelelők, érzésem szerint) - szintúgy mindenekelőtt saját magammal szemben - még igencsak fel kell tárnom és meg kell erősítenem. Ugyancsak magamban, magamból.

Amit egy másik, egy ideje "aludni hagyott" blogomban leírogattam eddig, és még szándékomban áll folytatni a leírásokat ott, oda,  szóval, azt a valakit, aki-amilyen voltam én egészen-kisebb koromban (is(?)(!)), nagyon szeretném feléleszteni, felnyitni, megerősíteni...!

Azt az élénk, kíváncsi, érdeklődő, spontán, okos, figyelmes, egészséges és erős lelkületű, együttérzésre és segítségre bármikor kész, céltudatos és célratörő, barátságos, ... természetes, emberi fiatal-fiatalos férfiút!

Ki kell, hogy egészítsem végre saját magamat saját magamból saját magammal.

Mindenekelőtt...

ÉN!

Nem kérdéses, hogy ezzel együtt meg fog változni, el fog tűnni ebben az értelemben az "ÉN" ("MI"-vé legalább-is).