A tegnapi napról sokan írnak. Nekem is volna mit.
De inkább ezt írnám be:
Három ember ül egy éttermi asztalnál.
- Hajaj... - így az egyik egy idő után.
- Hát... - sóhajt még egy idő után másik.
- Uraim, kérem, ne politizáljunk... - dörmögi harmadik később.
(Forrásom: A személyi kultusz humora c. könyv...illetve az emlékeim "belőle".)
Ma bejöttem az egyetemre (csak úgy, illetve fel- és letölteni egy s mást), mielőtt álláskeresési ügyintézési hadjáratorma indulnék (van miért).
A Tanulmányi Osztály folyosóján (ott mentem most vécére) elolvastam egy papírt, amit a jelenlegi sokadévfolyamosoknak szól, eredetileg a kötelező kreditpontok témájában.
És egy röpke bekezdésecskétől sírvaröhögni kezdtem, magamban. Nyilvánosan meg enyhén kacarászni és mosolyogni.
Ha az a röpke bekezdésecske egy évvel ezelőtt is ott lett volna, illetve figyelembe vették volna... most már lehet, hogy a diplomámra készülnék.
Nem jogszabályi szöveg, csak helyi aktuális egyértelműsítés.
A jogszabályi szöveget már legalább egy, másfél éve hiányolom. Csak egy paragrafus, csak egy bekezdés... és nem lett volna majd' egy éves cirkusz a részvételemmel a karon. És most nyugodt lehetnék a könyvek között. És jövőre pedig végre diplomás.
Mindahelyett most állásom lesz, kockázatot vállalok - igen, épp mostanában! -, ráadásul eredeti "szakirányommal" "szögesen ellenkező" területen.
Hurrá, ajajaj! ;-p