:-) Nagyon örülök, hogy Legnagyobb Öcsém, Arany Pofám (stb.), vagyis immár jócska másfél évtizedes welsh terrier kan kutyám (kutyánk) képe ilyen őszinte mosolygerjesztő hatású (volt?:-)).
Ma megint volt némi bonyod-alom, de ha belehúzok, még lehet belőlem öltönyös ember... :-)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
