De jó... Ma voltam "beléptető-vizsgázni" a "most-jövendő" munkahelyemen. "Szégyenszemre" sikerült (nem sajnálom, csak szégyellem, hogy csak úgy-annyira sikerült, ahogy-amennyire). A vizsgához vezető tanfolyam első napján - némi tévedés és kavarodás miatt - nem tudtam igazán ott lenni. Nem tudom, hogyan pótolom azt, amit akkor meg lehetett volna tudnom.
Már csak azért sem tudom, mert aki eddig foglalkozott velem (és csoportvezetőm lett volna), az most hívott (vissza, miután a vizsgát követően írtam neki egy sms-t, hogy no, akkor most mi következik), hogy a mai nappal kilépett a cégtől, némi különbözések miatt.
A munka teljesítménybéres.
Az új főnököm egy nagyerős ember (fizikailag is). Már volt szerencsém személyesen találkozni vele a közelmúltban (a cégnél).
Kissé félek. Ez erőt ad, úgy tudom. Meg segít nekilendülni a jövőnek.
Hát.
Remélem.
Ámen.

Sors bona nihil aliud (Nicolaus Serinius - 1620-1664)