Jelenleg leghumánusabb és legegyénibb (vagyis leginkább magamnak való) célom(nak tekintem), hogy jövőre újra felvételizzek és -felvétessek az Egyetemre, illetve a Karra, jelenlegi bohó elképzeléseim szerint ugyanarra a főszakra, mint ezelőttig volt(am).
Na, de...
...nem objektív fontossági, hanem szubjektív kb. aktuális sürgősségi sorrendben...
1. Jó pénz kell
2. Jó munka kell
3. Fel kell készülni és tenni kell
4. Családi és egészségi erő, béke, barátság, nyugalom, jól(l)ét (stb.) kell
5. Jó élő kapcsolatok/kapcsolatrendszer és -kommunikáció kell
6. (Társ kell)
7. Én kellek.
Objektív fontossági sorrend(ben) kb. ugyanez, fordítva.
Azt "tudom", hogy a "fontos" megelőzi a "sürgőst", általában.
(Tudomásom szerint kb. így: 1. fontos és sürgős 2. fontos és nem sürgős 3. sürgős és nem fontos 4. egyéb 5. felesleges, lényegtelen.)
Most...
...Van egy állásom, van munkám, teszek-veszek, nem vagyok rosszul, viszonylag jó a helyzet (kop-kop!?) a családban is, vannak kapcsolataim... Na, igen. Csupán a közvetlen személyes kapcsolatok (egyetem) legfrissebben is kb. 1 évesek (vagyis kb. 1 éve találkoztam utoljára bárkivel is közülük), a nem egészen közvetlen nem egészen személyes kapcsolatok (szomszédok, családi ismerősök) mind "visszajeleznek" szüleimnek, mivel legalább heti és legalább telefonos kapcsolatban vannak egymással, egyelőre elég ködös, hogy hogyan változtatom ezeket közvetlen személyes kapcsolatokká (szüleim "kizárásával"), a nem igazán közvetlen nem igazán személyes kapcsolatok (pl. netes ismeretségek) pedig szintén sajátos helyzet, ugye.
A jelenlegi munkám épp az emberi kapcsolatok feltárásával és kiaknázásával szerzi a kenyérre valót. Én örülök, hogy mozgási és intézkedési szabadságot ad, és felelősséget, és hogy ha jól csinálom, jól kereshetek, és hogy sok emberrel tarthatok (élő) kapcsolatot... ugyanakkor meglehetősen kellemetlennek, kínosnak érzem, azt hiszem, jelenleg, hogy az említett három főbb kapcsolati hálómat "erre" "is" használjam. A személyes ismeretségek azért jelentenek ebben nekem némileg gondot, mert rég' nem "jelentkeztem", és most úgy jelentkezni, hogy máris "üzleteljek" az illetőkkel (miközben ugye a munkahelyem utóbbit erősen követeli), a családi és lakóhelyi ismeretségek, mint írtam, direkt viszonyban állnak szüleimmel (akik már alig várják, hogy végre lediplomázzam, bármit, ami ezt bármennyire is, akár csak időlegesen is "kisiklathatná", élesen elleneznek - közben természetesen szeretnék, ha végre saját lábamra állnék pénzügyileg is, meg "egyáltalán" (és mindkét elvárásuk egészen pozitív és elfogadható, persze, csak... eh)), a közvetett ismeretségek pedig eleve "hogy néznek ki", hogy én "saját nem csak emberi céljaimra" "kihasználjam" őket...
Tehát: jó ez a munka, mert végre mozgási, intézkedési és kapcsolati szabadságot, és amellett felelősséget és (elég/sok) pénzt is ad (általában ilyen munkára vágytam)... és "rossz" is, mert "skrupulusaim vannak" a kapcsolataim efféle "kihasználásával" kapcsolatban. :-( :-( :-( Ha nem használom ki kapcsolataimat munkám érdekében, nem lesz sem munkám, sem pénzem, ezzel saját elvárásaim (önellátás, egyre nagyobb rész vállalása a családi terhekből és költségekből, felkészül(het)és a felvétel(i)(zés)re, stb.) is a kút kávájának belső széle felé sodródnak, és a közvetlen környezetem (család, ismerősök, rokonok, szomszédok, stb.) tekintete is egyre ferdébb lesz "rám nézvést".
Más, koromnak, műveltségemnek, képzettségemnek, gyakorlatomnak, stb. nagyjából megfelelő, és legalább viszonylag jól fizető állásba - úgy gondoltam sokáig bizony - nehezen kerülhetek, épp korom (30-on túl vagyok), végzettségem (kb. 10 év egyetem után sincs diplomám), képzettségem (nincs felsőfokú nyelvvizsgám, pl., és "egyéb szakképzettségem" is legalább 9-10 éves), gyakorlatom (az egyetem mellett nem nagyon tudtam (vagy elég lusta és buta voltam ahhoz?) gyakornokoskodni, komolyabb állásokat keresni és -vállalni és -végezni), stb. miatt (is).
Tulajdonképpen saját magamat hoztam ide.
És most itten vagyok.
Azt hiszem.
De...
