Jelentem: éjszaka éjszakáztam.

Otthon.

Pincében.

Ülve.

Számítógép.

Net.

Előtt.

Beszélgettem.

Csendben.

Monitorfénynél.

"Új" gépen.

"Én gépem"-en (egyelőre).

Nővel.

Kedvessel.

Értse bárki: nekem/számomra kedvessel.

Ismeretlennel.

De akkor is.

És korán ("éjfélig sosincs késő, utána meg pláne!") mentem aludni.

Előbb, mint a nő.

Na.

Anyám ébresztett.

Hét óra körül.

Nem aludtam ki magam.

Fiziológiailag.

Délig az "új" gép("em")et "barkácsoltam".

Alkalmazgatásilag.

(Hangkártya van, hang nincs.)

(És volt egy trójai.)

A pincében.

Hideg volt.

Am.

Aztán felmentem a kádba fürödni.

Meleg víz.

Sokáig ültem benne.

És eszembe jutott.

A tegnap délutánom.

Hogy.

Utaztam egy kedves helyemre.

Utazás közben villamosra felszállt csinos és bájos fiatal lány.

Mivel ízlések és pofonok és ízléspofonok egyaránt különbözők, helyesbítek, akár: szerintem csinos és bájos és fiatal és lány.  

Közelemben ült le.

Pici táska, fehér blúz, zacskók és szatyrok.

(Szoknyát avagy nadrágot, cipőt, stb. nem néztem.)

(Én férfinemű vagyok, az meg mind női nemű adott esetben, nemdebár.)

Látszatra zöldségek is voltak némelyikben.

(A zacskókban avagy szatyrokban.)

(Mindegy.)

Kérdeztem: Önellátásra?

Válaszolta: Mondhatjuk úgy is.

Amikor leszálltam kedves helyem közelében, elmosolyodva elbúcsúztam.

("További jó utat! Szép délutánt!")

Mosolyogva válaszolt (a lány).

("Köszönöm. Viszi!"())

Csak úgy - így - eszembe jutott.

Ez az esemény.

Eset.

Ma délután fürdés közben.

Szívesen találkoznék a lánnyal.

Nem "mindenképpen", "csak" szívesen.

Mondhatnám, hogy ő nagyon csinos, én nagyon csóró.

Ebben megegyezhetünk, vele is, szerintem.

Hogy mindkét jelző cs-vel kezdődik magyarul.

Egyelőre (ugyanis) ennyi.

(;-p)

(Csak konstatáltam és regisztráltam.)