mert bátrak

"Egyik páciensem, egy fiatal tudós, aki olyan távol állt a hülyeségtől, mint bármelyikünk, egy nap mosolyogva érkezett a rendelőmbe. "Még egy ilyen hét, és nem lát többet" - mondta. "Mire gondol?" - mosolyogtam vissza. "A múlt heti ülésünk után kiraboltak, ma pedig, épp az előbb, egy idősebb nő megpróbált felcsípni!" Természetesen nevettem, és azt mondtam: "Nem tudom, melyik a rosszabb." És ez nem is volt teljesen tréfa. A páciensem egyetlen gyerek volt, apja - akihez nagyon ragaszkodott - elhagyta őket, és egy másik államba költözött, amikor ő kisgyerek volt. Attól kezdve a páciens minden évben többször találkozott vele, és jól szórakoztak. De az idő többi részében anyjával, egy depressziós pszichológussal volt "összezárva", aki - merő jó szándékból - állandóan durva, személyeskedő megjegyzéseket tett gyermeke legbelső gondolataira és érzéseire. Az, hogy egy idősebb nő fel akarta csípni, bizonyos értelemben sokkal jobban sértette a páciens férfiasságát, mint a rablás. Kivéve, hogy a rablás meglehetősen komoly volt.
Az előző heti ülés után a páciens gondolataiba merülve távozott tőlem. Anyja iránti haragján töprengett és azon, hogy sosem merte a tudtára adni. Minél többet gondolt erre, annál mérgesebb lett. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette azt a gyanús alakot, aki az úttesten át feléje tartott, mindaddig, míg az fegyverrel a kezében elé nem állt, a pénzét követelve. A páciens dühe jó szolgálatot tett, súlyos, tudományos műszerekkel teli aktatáskájával fejbe kólintotta az alkalmatlankodót. A támadó válaszul őt vágta fejbe a fegyverével, és a két ember hosszú ideig dulakodott, míg a köréjük gyűlő járókelők láttán a rabló elmenekült, és eltűnt a sarkon túl. A páciens a traumatológiai ambulanciára sietett, odaúton végig a pénzébe és a táskájába - valamint férfiúi bizonytalanságának agresszív védelmébe - "kapaszkodott". Ott töltötte az éjszakát, arra várva, hogy felszíni fejsérülését ellássák. Pszichésen valószínűleg mélyebb volt a sérülése (csak az jogosít fel erre a kijelentésre, hogy csodálom a bátorságát és kultúrájában gyökerező viselkedését): mivel nem akarta felizgatni sem a barátnőjét, sem az anyját, vagy talán mert nem akart egy nő társaságában sérülékenynek látszani, nem telefönált nekik, így végül egyedül töltötte az éjszakát a rendelőben."