"Aki nem bírja a magáéval viszonozni apja agresszivitását - és a bántalmazott, rémült gyerekek többsége képtelen rá -, és akinek érzékenységével nem fér össze, hogy védekezésképpen apjához hasonlóan másokon kövessen el erőszakot, annak milyen más pszichés választása lehet? Az ítélet sajnos szomorú párhuzamban áll Kafka életével. Halála előtt megparancsolta egyik barátjának, hogy minden kiadatlan munkáját semmisítse meg. Szerencsére (és Kafka apjáéra) barátja nem teljesítette a kívánságot, így a világ gazdagabb lett néhány irodalmi remekművel.
Az ítélettel ellentétben Kafka apjához írt levele szinte egyáltalán nem groteszk. Az író elismeri, hogy kapcsolatuktól távol állt a fizikai bántalmazás, és sérüléseit csupán apja "erős" egyénisége okozta. Végső soron Kafka számára a levél az amit-mindig-meg-akartál-mondani-az-apádnak-de-nem-merted műfajába tartozott. És ma is erről szól, olyannyira, hogy még az is nehezen vonja ki magát a hatása alól, akit érzelmileg nem bántalmazott az apja. A fenti okokból Kafka dilemmája azoknak a mai férfiaknak a belső konfliktusait visszhangozza, akik destruktív apjukhoz való lojalitásból végül magukat pusztítják el."