"Philip Bromberg pszichoanalitikus megemlíti egyik páciensét, aki konzultációt kért tőle, és elmesélte, hogy álmában égett a háza, ő pedig a tetőről szikladarabokat hajigált a tűzoltókra, akik megpróbálták eloltani. Mint egy gyerek, aki magát bünteti, amiért megbántotta a szüleit, az önpusztító ember végső célja bizonyos értelemben az, hogy mindenkit elpusztítson, aki segíteni akar neki. Az önpusztító hajlamú férfiakkal küszködők számára a második lecke tehát az, hogy legyenek elpusztíthatatlanok - ez furcsa ugyan, de a terapeutának, házastársnak, barátnak vagy szülőnek egyaránt azt üzeni,hogy ne legyen már olyan átkozottul készséges.
Miközben az önpusztító férfin szeretne segíteni, sok terapeuta, valamint jó akaratú szülő és házastárs kíméletlen leckét kap abból az igazságból, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ahogy nemrég én is egy súlyos marihuánafüggő páciens esetében, aki javaslatom ellenére sem akart elvonókúrára menni. Egyszer, amikor úgy éreztem, jól halad a terápiám, józan belátásom ellenére azt javasoltam, segítek neki abbahagyni a füvezést. A páciens mélységesen meghatódott, és nagyra értékelte a törődésemet. Lelkesen beleegyezett a tervembe. Ám a következő ülésen azt mondta, jórészt azért akart leszokni, hogy megszerezze az elismerésemet, és amikor már majdnem "szétmorzsolta" a staubot, így szólt magában: "A francba, dr. Gratch, akkor füvezek, amikor akarok.""
(a pokolba vezető út - 1.)
2007.12.11. 17:35 Rege Ata
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr106254675
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.