"Persze könnyebb beszélni a segítség megtagadásáról, mint valóban megtenni azt. Még az ő esetében sem bírom megállni, hogy készséges, segítőkész álláspontra ne helyezkedjek néhanapján az ülések alatt. Amikor például egyszer úgy látszott, mintha őszintén bánknódna amiatt, hogy az élete céltalan, közbevetettem - bár haraptam volna le a nyelvemet -, hogy az is marad, míg nem tesz valamit a füvezés ellen. A páciens egyetértett, de mondanom sem kell, hogy nem történt semmi. Érdekes, egyszer-egyszer azzal a gondolattal érkezik, hogy aznap "kirúgom" a terápiáról, ami természetesen önpusztító vágyához tartozik. És mivel az embernek mélyre kell süllyednie, mielőtt jobban lesz, előfordulhat, hogy teljesítem a kívánságát."
(a pokolba vezető út - 2.)
2007.12.11. 17:39 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr1006254673
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
