"A zsarnokságtól való menekülés tárgyalása nem lehet teljes anélkül, hogy ne tisztelegnénk a leghíresebb hímnemű rovar előtt. Kafka talán leghíresebb novellájában, az Átváltozásban Gregor Samsa egy reggel arra ébred, hogy éjszaka gigantikus svábbogárrá változott. Gregor, mint megtudjuk, átváltozása előtt tökéletes fiú volt. Otthon lakott, gyűlölt munkahelyen dolgozott, hogy szülei adósságát kifizethesse - lényegében feláldozta magát azért, hogy rá szoruló szüleit és a nővérét támogassa. Még most, svábbogárként is mindent elkövet (annak ellenére, hogy családja önző undorral és minden együttérzés híján tekint az új helyzetre) azért, hogy a kedvükben járjon - például bebújik az ágy alá, amikor a szobáját takarítják, hogy a maga visszataszító látványától megkímélje őket. De hiába, tehet bármit, családja elégedetlen vele egészen az utolsó eltűnéséig, vagyis a haláláig, miután a takarítónő szó szerint kihajítja a házból.
A történet többek között az önpusztítás pozitív oldalát is bemutatja. Az önpusztító ember a maga módján gyakran figyelmes, szenvedélyes, idealista személyiség. Mivel nem törődik a konvenciókkal, lehet, hogy bátor, esetleg találékony, és elfogadja az egyéni különbségeket. És ha nem az eltűnést választja védekezésül, akkor valószínűleg a zsarnokság elleni harc élvonalába kerül."
(az alkalmazkodó svábbogár - 1.)
2007.12.11. 16:05 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr806254680
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
