mert bátrak

"Középiskolás koromban például keményen dolgoztam azért, hogy megválasszanak a diákszervezet elnökévé. De amint megkaptam a posztot, olyan napirendet fogadtam el, melynek következményeként a diákbizottság állandó összeütközésbe került az iskola igazgatójával. "Vezetésem" alatt a diáktanács azt követelt, hogy töröljék el a kötelező egyenruhát, és létesítsenek dohányzót a diákok számára. Amikor az iskola mindkettőt megtagadta, tiltakozásul - mindössze két hónappal megválasztásunk után - lemondtunk, és még a diáktanács gondolatát is száműztük néhány évre az iskolából. Kétségtelenül érdekelt a hatalom és a tekintély, de amint részem lett benne, azonnal elhajítottam, mondván: "Majd én megmutatom nekik" - ahelyett, hogy magam és mások javára fordítottam volna. Csak magamnak mutattam meg, mivel elszalasztottam a lehetőséget, hogy megtanuljam, mit jelent vezetőnek lenni.
Sokkal összetettebb, bár következetesebb példa, ahogy az egyetemen szaktárgyat választottam. Míg a bátyáim gyors vágtában indultak az agresszív jogi pálya felé, én filmkészítést tanultam. Nincs ebben semmi rossz, ha tehetséges valaki, amit rólam nem lehetett elmondani. Halványan sejtettem, hogy a film nem az én világom, de nem hallgattam semmagamra, sem a szüleimre. Csak jóval később, amikor szembesültem választásom következményével - többek között azzal, hogy felismertem: rendkívül gyakorlatias ember lévén képtelen vagyok megalkudni a szórakoztatóiparra jellemző szervezetlenséggel és bizonytalansággal -, váltottam szakirányt."