"De hát - tiltakozhatnak -, ki az a szülő, aki gyermeke pusztulását kívánná? Alighanem nincs ilyen, legalábbis tudatosan nincs. Épp ellenkezőleg, még a "legrosszabb" szülő is őszintén mindent megtesz érte, mert nincs boldogítóbb érzés annál, hogy gyarapodni lássa a gyermekét. Épp ebben rejlik az önpusztítás legellentmondásosabb és legvitathatóbb vonása: amíg az agresszivitás a saját személy felé irányul, a szülő iránti ellenséges érzések érintetlenek maradnak, így sokkal inkább büntető, mint a szülőkkel szembeni nyílt agresszivitás. Azzal, hogy "lúzer" lesz, nemcsak magát bünteti egy férfi, hanem főként és elsősorban a szüleit vagy a szüleit helyettesítő embereket, akik "csak boldognak szeretnék látni". Minden szülő tudja, hogy egy gyerek azzal teszi tönkre legjobban a szüleit, ha alaposan tönkreteszi magát. Amikor a szülő büntetésből azt mondja: nem, ezen a héten nincs nintendózás, világos, hogy a gyermeket veszteség éri.
De ha képes rá, hogy valamivel több veszteséget viseljen el, többet nyerhet a nintendónál: visszafizetheti a büntetést a szüleinek - és ez remek szórakozás."Vidd innen a nintendót meg a többi játékot, amit adtál - nem kell!" - felelheti a gyermek. Odadob mindent, és keményen kitart, mert tudja, hogy a szülei hamarosan könyörögve kérik majd, hogy nintendózzon végre."
(veszítve nyerni: beteg, dühös és ellenszenves - 10.)
2007.12.11. 14:04 Rege Ata
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regeata.blog.hu/api/trackback/id/tr336254688
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
